S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)
V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről
A valódi realista általánosítást helyettesítő rossz egyéniesités a művészetben különböző formákban jelentkezik. Erre a tényre talán az elsők között figyelt fel Sztanyiszlavszkij, a nagy rendező, a színészi alkotás folyamatának bölcs elemzője, aki egyformán küzdött mind a nyilt, mind pedig a burkolt naturalizmus - az illusztrálás ellen. Talán célszerű felhívnunk az olvasó figyelmét Sztanyiszlavszkij néhány gondolatára, amelyeket a háború utáni időszakban tettek közzé, s amelyeknek nézetünk szerint általános esztétikai érvényük van. Sztanyiszlavszkij, amikor arról beszélt, hogyan dolgozza ki szerepét a szinész, mindig hangsúlyozta, hogy meg kell találni az alaknak megfelelő jellegzetességet, a szerep belső lényegót kifejező külső formát. Az alak jellegzetességének megragadására különféle megoldások lehetségesek. A legkönnyebb megoldásról Sztanyiszlavszkij a következőket irja: "A szinpadon alakithatunk "általánosságban" kereskedőt, katonát, arisztokratát, parasztot stb. Már a legfelületesebb megfigyeléssel is könnyű ellesni a szembeötlő szokásokat, modorbeii sajátságokat, amelyek régebben az egyes társadalmi rétegeket jellemezték. így például a katonák "általánosságban" egyenesen tartják magukat,nem ugy járnak, mint a többi ember, hanem menetelnek, vállukat ringatják, hogy vállrojtjaik csillogjanak, bokájukat csattogtatják, hogy sarkantyújuk pengjen, hangosan beszélnek és krákognak, hogy marconábbnak tűnjenek és igy tovább. A parasztok köpködnek, a földre fújják az orrukat, esetlenül járnak, darabosan és tájszólásban beszélnek, bundájuk aljába törülköznek stb. Az arisztokrata mindig cilinderben és kesztyűben jár, monoklit hord, raccsolva és affektálva beszél, óraláncával és monoklijának szalagjával játszadozik stb. Mindezek "általános" sablonok, amelyekkel állítólag meg lehet teremteni a jellegzetességet, az életből vannak merítve és meg- 21 -