S. Nyirő József: Művészet és tudomány (SZTI, Budapest, 1961)

V.A. Razumnij: A művészi általánosítás természetéről

fogalmakat /"ujitó", "konzervatív", "bürokrata" stb./ kezdtek kialakítani, amelyek szerintük hiven tükrözték "a társadalmi lényegeket"; majd pedig merőben külsődleges módon konkrét tartalmat öntöttek ezekbe az absztrakt sémákba, vagyis illusztrálták őket, A tudományos és a művészi megismerés ilyen összekeverésének következménye volt a szovjet művészet tényleges /tematikai, ábrázolásbeli/ szegényedése. Feltárja-e a művészet a társadalmi erők lényegét?Feltétlenül! Hiszen a müvéBZ a személyiség egyéni vonásaiban, jellemében annak a társadalmi csoportnak általa meglátott tipikus vonásait is ábrázolja, amelyhez ez az egyén tartozik. De elvileg helytelen lenne, ha ugy képzelnénk el a tipikus alak megteremtésének folyamatát, hogy a művész először kidolgozza a hőse által képviselt társadalmi erő lényegének absztrakt fogalmát, majd pedig megkeresi az ehhez a fogalomhoz illő egyedi külső megtestesülést. A művészi alkotásnak ilyen felfogása törvényszerűen vezet az illusztrálásho

z, vagyis absztrakt fogalmak kidolgozásához, majd pedig ezeknek konkrét, eleven alakban való megjelenítéséhez. Emberi alakok ábrázolása esetén ez gyakorlatilag a rosszul sikerült egyéniesitésben nyilvánul meg. Ennek lényege a következő: a művész, aki előzőleg nem tanulmányozta alaposan és sokoldalúan az életet, nem gyűjtött elég megfigyelést az életből, merőben spekulativ uton a megalkotandó alaknak csak logikai sémáját dolgozza ki; ebből kiindulva, több-kevesebb hozzáértéssel igyekszik életszerüvé tenni az alakot, részletekkel, apróságokkal,jellegzetes vonásokkal próbálja élővé tenni és az igy "egyéniesitett"alakot akarja a közönségnek feltálalni. A művész, ha már egyszer ezen az uton elindult, fokozatosan, a közkeletű sémák egész készletét gyűjti össze s feladatát ezek képszerű álcázására korlátozza. Az illusztrálás és a lényegénél fogva művészetellenes naturalizmus: rokonértelmü kifejezések. - 20 -