Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az amerikai modern tánc előfutárai
qAz amerikai modern tánc előfutárai A századforduló híres és egyben hírhedt varieté táncosnői közül SAHARET /Clarisse Campbell/ tűnt fel elsőként a Magyar Színházban. 1901 -es vendégszereplése felkorbácsolta az indulatokat, hiszen nem ott lépett fel, ahol különösnek és erkölcstelennek tartott mutatványa a kor táncfelfogása szerint megengedhető lett volna. A fővárosban egyre-másra nyíló orfeumok és varieték műsoraiban a szórakozni vágyó közönség nem csak elviselte, hanem éppen kereste a ledér hölgyek, merész akrobaták és elbűvölő ekvilibristák produkcióit, a színházak falai között azonban ugyanezt a jó erkölcsbe ütközőnek tartotta. Az ekkoriban születő, szórakoztató színházi formák és műfajok sokasodásán, az új ízlés viharos elterjedésén sokan keseregtek: “Nem járunk többé sírni, lelkesedni, megtisztulni a színházba, hanem elkábulni, megszédülni és érzéki izgalmakért.” - írja az Új Idők egyik szerzője. ^ Az új zenés színházakban a lágy és andalító melódiák uralmát szokatlan ritmusok és disszonáns hangzások váltották fel, a táncok közül pedig a vad és zabolázatlan életörömet sugárzó kánkán lett a legnépszerűbb. Saharet pedig épp ezt az “erkölcstelen” táncot adta elő az operettek és énekes bohózatok szüneteiben. A mulatók rafinált erotikájú kánkánja azonban Saharet előadásában túlnőtt a szokványos megbotránkoztató produkciókon. Bródy Sándort egyenesen elbűvölte a “kis” Saharet, az a merész nő, aki “minden, csak nem sablon: vad és vakmerő a bájossága és szédületes, hogy mily biztossággal pereg ezen a földön.A közvélekedés szerint persze az efféle illetlen mutatványok kívül esnek a művészetek hagyományosan behatárolható terrénumán, az író azonban épp e határok feszegetése miatt értékeli nagyra Saharet táncát, mert úgy látja, az uniformizált tánckóristák sorával ellentétben - mint i
