Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az amerikai modern tánc előfutárai

lábának egyénisége volt.

amilyenek például az orfeumok sztárjai, a Barrison-lányok voltak - miért is teremthetett új és merész művészetet a táncosnő: “...kivált a karból, mert lábának egyénisége volt, ez mutatkozott és meglőn Saharet. Az invenció, a Saharet-tánc, ami eddig nem volt becikkelyezve semmiféle esztétikába. Következésképp néhány balett bíráló - akiknek most szörnyen akadémikus kedvük kezd támadni - fogta magát, és azt mondta rá, hogy amit cselekszik, az nem tánc, hanem cirkuszi vagy orfeumi akrobatamutatvány.

Irigylem ezt a megkülönböztető viszketeget, amely egy rongyos spárgával meg tudja vonni a táncművészet határát. Amit már látott és ismer, az még innen van a mérőzsinóron, az még művészet, ami túl, az már csak excentrikus ügyesség. Ezek a jó emberek még a mennyországba sem engednének be mást, csak a sablont!”^ Egy évtized múlva, amikor már a főváros közönsége sorban megismerte a tánc híres rebelliseit - tehát össze is vethetők a különböző irányzatok, kísérletek - a Nyugat szerzője egyenesen Duncan és Wiesenthal elé és fölé helyezi Saharet művészetét. Nem eltérő szakmai kvalitásukban látja a különbségek okát, hanem felismeri, hogy az “american girl” szokatlan táncában egy szabad egyéniség adta - önmagát. “Amint táncol, annak a nó'nek a tánca ez, akinek minden szabad.” ^ - foglalja össze Saharet szertelen táncának lényegét. A még később, 1930-ban, Németh Antal szerkesztésében megjelent Színészed lexikon is a modern tánc egyik előfutáraként értékelte Saharet-t, amikor úgy jellemezte, hogy “Tánca már több volt, mint artistamutatvány: egy vitalitással, túláradó életkedvvel és temperamentummal telített egyéniségnek táncában való merész, de erőteljes kifejeződése.”