Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az amerikai modern tánc előfutárai

lapocka, a kar egy egész sor izma, mint festi alá a mozdulat szólamát az izomjáték, ez a be­cses, minden művész érdeklődését mélyen le­kötő' zenekar! Valami, ami elfedve csak félhan­gon szólhat, itt kifejező' erővé lesz.”^ Allan is nyilatkozott egy rövid cikket a meztelenség, azaz a színházi konvenció szerint kötelező' trikót kapcsán. Allan a görög és indi­ai táncosnőkre hivatkozik, akik sosem viseltek ilyet, mert a trikó, “az álszemérem vívmá­nya. . állítja, s egyben leszögezi, hogy “A táncosnőnek a teste a hangszere, a nyersanya­ga, épp úgy, mint a zenésznek a maga hegedű­je s a szobrásznak az agyagja. Lehet-e tehát ezt a hangszert, ezt a nyersanyagot letakarni, mi­kor éppen az ő felszínén végbemenő változá­sok, éppen az ő részeinek helyváltoztatása az, ami a művészi hatás előidézésére hivatott? Nem, valóban oktalanság volna ez.”30 Allan védekezett, az újságok cikkeztek, a Király Színház pedig estéről-estére zsúfolásig telt, így az eredetileg néhány estére tervezett vendégjá­tékot kétszer is meg kellett hosszabbítani, hogy kielégítsék a közönség kíváncsiságát. A felkorbácsolt érdeklődés azonban a produkció pikantériájának szólt, és az Allanről terjedő pletykáknak, mert viselkedése a színpadon kí­vül is felháborodást keltett. Történt ugyanis, hogy fogadásból az állatkertben két oroszlán­­kölyök társaságában, egy ketrecben is táncolt, ami ismertségét még tovább növelte - ezt kari­­kírozza ki Molnár Ferenc csipkelődő kis jele­nete is 31 -, de ennek persze a művészethez nem sok köze volt. Megint Bálint Lajos az, aki Allan kísérleteinek helyét - túl a külsőségeken és a botrányokon - a táncművészet különféle újító irányzatai között igyekszik meghatároz­ni. Bálint nem táncnak tartja az Allan által képviselt tánc-, illetve mozgásdrámát, mert szerinte “Salome tánca a levágott fejjel nem egyéb, mint egy eljátszott történet, tehát nem tánc, hanem pantomimikus színészet.”^ Fel­fogása szerint ugyanis a törekvés a kifejezésre, az ábrázolásra idegen a tánc lényegétől, mert szerinte “a táncban nem történik semmi, nem szabad, hogy történjék valami. A táncban egy érzés uralkodik...” 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom