Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az amerikai modern tánc előfutárai
lapocka, a kar egy egész sor izma, mint festi alá a mozdulat szólamát az izomjáték, ez a becses, minden művész érdeklődését mélyen lekötő' zenekar! Valami, ami elfedve csak félhangon szólhat, itt kifejező' erővé lesz.”^ Allan is nyilatkozott egy rövid cikket a meztelenség, azaz a színházi konvenció szerint kötelező' trikót kapcsán. Allan a görög és indiai táncosnőkre hivatkozik, akik sosem viseltek ilyet, mert a trikó, “az álszemérem vívmánya. . állítja, s egyben leszögezi, hogy “A táncosnőnek a teste a hangszere, a nyersanyaga, épp úgy, mint a zenésznek a maga hegedűje s a szobrásznak az agyagja. Lehet-e tehát ezt a hangszert, ezt a nyersanyagot letakarni, mikor éppen az ő felszínén végbemenő változások, éppen az ő részeinek helyváltoztatása az, ami a művészi hatás előidézésére hivatott? Nem, valóban oktalanság volna ez.”30 Allan védekezett, az újságok cikkeztek, a Király Színház pedig estéről-estére zsúfolásig telt, így az eredetileg néhány estére tervezett vendégjátékot kétszer is meg kellett hosszabbítani, hogy kielégítsék a közönség kíváncsiságát. A felkorbácsolt érdeklődés azonban a produkció pikantériájának szólt, és az Allanről terjedő pletykáknak, mert viselkedése a színpadon kívül is felháborodást keltett. Történt ugyanis, hogy fogadásból az állatkertben két oroszlánkölyök társaságában, egy ketrecben is táncolt, ami ismertségét még tovább növelte - ezt karikírozza ki Molnár Ferenc csipkelődő kis jelenete is 31 -, de ennek persze a művészethez nem sok köze volt. Megint Bálint Lajos az, aki Allan kísérleteinek helyét - túl a külsőségeken és a botrányokon - a táncművészet különféle újító irányzatai között igyekszik meghatározni. Bálint nem táncnak tartja az Allan által képviselt tánc-, illetve mozgásdrámát, mert szerinte “Salome tánca a levágott fejjel nem egyéb, mint egy eljátszott történet, tehát nem tánc, hanem pantomimikus színészet.”^ Felfogása szerint ugyanis a törekvés a kifejezésre, az ábrázolásra idegen a tánc lényegétől, mert szerinte “a táncban nem történik semmi, nem szabad, hogy történjék valami. A táncban egy érzés uralkodik...” 33
