Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az amerikai modern tánc előfutárai

don ilyen szemérmetlen pőreséggel. Berzengtek, de siettek megnézni.”^ Pedig az élelmes impresszárió a sikert követően felemelt áron adta a jegyeket, s Isadora vidéki turnéjakor is borsos árakat kért. Ki is tört a felháborodás, így aztán nemcsak Budapest közönsége, hanem a vidéki városok is két pártra szakadtak. Az egyik tábor értékelte, hogy “Duncan kisasszony táncában értelem van.” és a sajtó azzal igyekezett tompítani a várható botrányt, hogy megnyugtatta közönségét: Isadora “bár harisnya és cipó' nélkül mutatja be alakjait, mégis csupa formaszépség, távol áll minden pikantériától, és fiatal lányok által éppúgy megtekinthető', mint a férfiak által, kiknek kizárólagos lelki és szellemi gyönyörűséget szerezhet.” ^ A másik tábor hol felháborodva, hol gúnyolódva kérte ki magának a jó ízlés megsértését. Ady Endre egyenesen a “mezídábas misst” lelkesen propagáló Jászai Marinak szegezi a kérdést: “Nem gondolja, hogy ezek a mezídábas csodák ferde útra terelik, megrontják a közönség nemes ízlését, mely eddig kielégítést talált a komoly drámai művészet gyönyörűségében?”^ A gúnyolódok azon élceló'dtek, hogy egy táncosnő' - aki szerintük nyilván nem a fejével gondolkodik -, hogyan merészel különböző' komoly témákat - mint szobrok és festmények, zeneművek vagy versek - színpadra vinni. “Miss Duncan... a lábába vette /más a fejébe vesz valamit, de ő a lábába/, hogy eltáncolja a kultúrpalotát, meg a Kass-vigadót. Az első nem fogja nélkülözni az érdekes pikantériákat, amennyiben ő