Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az amerikai modern tánc előfutárai
nagysága szellős öltözéke pompásan egyesül a pagoda szellős mivoltával. A Kass-vigadóbeli pontnál táncban mutatja be az alsóst ultiméval. .. Azonfelül ellejti az adóprést.” ^ Duncannak azonban sikere volt, nemzetközi turnéi pedig világhírűvé tették ó't. A sajtó így később is időről-időre foglalkozott vele, vagy iskoláival és növendékeivel. Csáth Géza például, amikor 1906-ban arról értesült, hogy Berlinben a rendőrség a közerkölcsök sérelme miatt megtiltotta növendékeinek bemutatóját, a védelmére kelt: “Tudni kell ugyanis - írja -, hogy eddig a leányzók nem a berlini rendőrség, hanem a tanítójuk, Duncan kisasszony ízlése szerint öltöztek. Duncan kisasszony pedig, akinél szebben senki se táncolt ezen a világon, s aki ennek okáért valószínűleg szakember a dologban, nos igen, Duncan kisasszony úgy gondolkodik, hogy a tánc, mint művészet a test művészete, melyben a főszerep az izmoknak, a húsnak jut. Az izmok elrendeződésének bája, egészséges szépsége az, ami a női testben a mozgások nagyszerű begyakorlottságával és kivitelével teszi azt, amit táncművészetnek nevezünk. Társa a zene. A kettő együtt valami pazarul emberi, művészi élvezetet szolgáltat. Pazarul emberi! Különlegesen emberi!... Régi dolog, hogy a rövidlátás, az ostobaság nem számol ezekkel az emberi dolgokkal... Megtiltották Duncan kisasszonynak, hogy a saját lelke szerint való emberi művészetet űzzön: megtiltották, hogy amikor az izom és a hús az ő művészi anyaga, izommal és hússal dolgozzon.” Holott “csak az olyan táncöltöny az erkölcstelen, mely a női test bájait úgy takarja el, hogy többet sejtet, mint láttat, mely tehát szexuális ingereket vált ki elsősorban. Ki mondhat ilyet Duncan öltözékeiről? Azokban a test egyetlen vonala sem marad rejtett. Nála a mozgások minden részlete elejétől végig követhetők.” ^ Bálint Lajos, aki a színházi emberek közül elsőként foglalkozott a tánc teoretikus kérdéseivel is, már a 10-es években őt tartotta a modern tánc egyik legjelentősebb újítójának. Mert Isadora “teljes szabadságot kívánt adni az énnek, mint egyedül dominánsnak, s az énnek ezzel az uralomra kerülésével akarta újra alkotni a táncot.”^ 1 Ugyancsak döntő új momentumnak 6
