Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
Az amerikai modern tánc előfutárai
meredt mozdulatokat utánérezni, de viszont mi sem elképzelhetetlenebb, mint e vonal-töredékeket egy egész, hiteles dallammá összeforrasztani... Ha Duncan kisasszonynak a reprodukció teljes hűséggel sikerülne is, ez alapjában véve művészieden volna. Mert.. a plasztika által megrögzített mozdulatot - jóllehet éppen az emberről mintázták - se kérje soha vissza kölcsönbe az égő, hullámzó test, mert másféle mozgás az, amelyet kőbe vésünk és más az, amelyet eleven izmokban, inakban, erekben és bőrben modellálunk.”iz Isadora ekkoriban még valóban a múltban kereste a jelen és a jövő táncát, amint azt 1903-ban, a lipcsei kétnyelvű kiadással párhuzamosan magyarul is publikált tanulmányában kifejti, bár célja egyáltalán nem a rekonstrukció volt. Isadora ebben hivatkozik ugyan az antikvitásra, de ezen ő test és lélek egységét, a színház és a rítus eredendő együvé tartozását érti, s közben rebellis eszméket hirdet, mert a tánc ősforrásának a természetet tartja. Azt a szép, ezért természetes és harmonikus mozgást, ahol alak és forma, test és szellem összhangban él. Ahol a civilizáció nem korlátozza a test szabadságát, a mozdulat természetességét. Ezért véli úgy, hogy “a modern balett ...a nőnek természettől szép testét elékteleníti. Pedig a művészetnek csakis az lehet a föladata, hogy az ember legmagasabb eszményeinek kifejezést adjon. ^ S hogy mi kell ezeknek az eszméknek a megvalósulásához? Isadora szerint a jövő új táncosnője, a tánc új szellemiségű pedagógiája és a tánc új felfogása. Isadorának ezek az eszméi alapjaiban rengették meg a kor táncfelfogását, hiszen azt hirdették, hogy a jövő táncosnője “A test táncát fogja táncolni, amely nemes erkölcsű....Mozdulatai az istenekéhez fognak hasonlítani, a hullámok meg szelek mozgását fogják visszatükröztetni, majd a növények növését, a madarak repülését, a felhők járását s végül a világegyetemet lakó ember gondolatait.” ^ A közönség azonban nem e magasztos eszmékért tódult a fellépéseire. Mint Bálint Lajos írja visszaemlékezéseiben: “A jó polgár elképedt, sőt meg is botránkozott, mikor meglátta szabadon lógó görög köntösét, térdig fedetlen lábszárait és meztelen lábfejét....riadalmat váltott ki..., hogy egy nő, miként jelenhet meg színpa-
