Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
Szereplők: Ela Gala Nelke Sesam Ulrich Gala Félek. Ulrich Mitől? Gala Nem tudom pontosan. Egyszerűen félek. Képtelen vagyok kimenni az utcára. Majd egyszer, igen. Egy végtelen előkészület vértezetében. Elővenni a pénztárcát, megnézni, mennyi van benne, aztán mégis csak odatenni az EC-kártyát, berakni a mobilt. Sesam Megnéztem, be van-e kapcsolva az üzenetrögzítő, még egyszer meggyőződtem róla, hogy a tűzhely rendben, nem kell levelet feladnom, a rádiót be- és kikapcsoltam, a vécében a villanyt égve hagytam, hogy legyen valami, ami visszahoz ide, a külvilágból. Valami, ami vár rám, amit le kell oltanom, amikor visszajövök. Nelke Úgy szeretnék még, csak egy kicsit, tovább álmodni. Összehúzott szemmel, hogy a nappali világ még ne jusson be. Embriófekvés, ami semmit sem segít, mert természetesen nincs visszaút. Nem megy. De engedjétek Világstíuhíl • 2002/4-5 már, hogy csak egy kis időre elmerüljek ebben a végtelen havas tájban. Hogy belefúljak. Ela Megállítottam öt percre az időt. Ezek a nap legszebb pillanatai. Csak azért értékesek számomra, mert rögtön fel kell kelnem. Csak semmi trükk, úgyse segít. A lábujjai óvatosan kikandikálni, hideg van, és aztán már kint is van az ember. Sesam Én egy álom vagyok. A maga álma. A maga rémálma. Tökéletes csönd. Semmi emberi zaj. Semmi tömegmorajlás. Egy vár, egy kastély, egy jégsivatag, gigantikus holdvidékek, egy réges-rég kihűlt Nap. Megmerevedett szelek, minden örök téli álomba fagyva. Ulrich Először a nő trappolása fölöttem. Vécére menés, vízzúgás. Zörgés, valószínűleg a konyhában, biztosan kávét készít. Gala Lassan. Szép lassan. Talán így jobb lesz. Késő. Már mindenki itt van. Már jelen vagyok. Már rajta vagyok. Vége. Ulrich Az első mozdulattal a távirányítóval bekapcsolni a zenét. Gala Bedagadt szemek, a hideg víz csak később segít. Feltenni a kávét, mire lezuhanyozom, lefolyik. Késő van, már megint késésben vagyok. Még gyorsan, mielőtt elmegyek, fel kell hívnom a házkezelőséget. Nelke Elfogadni a napot. Nem rögtön megadóan visszahanyatlani, hanem felkelni. Úgy, tök normálisan, Cesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
