Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
korán. Nekem itt példát kell mutatnom, végül Is ezért kapom ezt a szép fizetést. Egy kicsivel több extra itt egyszerűen standard. Nem csinálhatok úgy, mint a többiek. Nekem mindig egy kicsivel többet és egy kicsivel tovább kell. Hétvégén is egy kicsivel gyakrabban. Az én fizetési osztályomban ezt már nem hívják túlórának. Ez benne van. Magától értetődik. Akár egy önkéntes hétvégi továbbképzés is. Hogy fejlődjön az ember, hogy a topon maradjon. Nincs már kedvem. Éhes vagyok. Valamit még gyorsan venni kellene. Vagy még elmenni sportolni. Ulrich Találkozhatnánk egyszer. Gala Eltölthetnénk egy estét együtt. Ulrich Mintha randevúznánk. Gala Nem véletlenül a kávéfőzőgépnél. Ulrich Megbeszélni egy időpontot. Gala Előtte még egy megerősítő telefon. Ulrich Fennáll a szándék. Gala Nem véletlen termék. Kicsinosítani magam. Ulrich Előre örülni. Gala Várnak az emberre. Ulrich Várni. Gala Elkésni. Pontosan ez kell. Ezt megengedni magamnak. Ulrich Nem kerülni el egymást. Gala Üdvözölni. Enyhe tartózkodással. Ulrich Bizonytalanság. Gala Megfelelő a hely? Világszínhíi • 2002/4-5 Ulrich Vagy zsúfolt. Gala Nem, pont jó. Ulrich Kicsit hangos. Gala Meglehetős a zajkulissza. Ulrich De az étel... Gala Igen? Ulrich Maradjunk? Gala Maradjunk. Ulrich Belekapaszkodni az étlapba. Gala Kérdezni. Ulrich Mit iszol? Gala Fehérbort. Azt hiszem. Szívesen. Ulrich Vagy vörösbort? Gala Vörösbort. Szívesen. De akkor? Ulrich Én sem. Gala Ketten egy üveg fehérbort. Ulrich Elosztjuk. Gala Mit kérsz? Ulrich Halat. Gala Izgalmas társalgás. Ulrich És így tovább. Gala Mikor? Ulrich Nem tudom. Gala Talán. Ulrich Talán nem fog csalódni. Gala Valószínűleg. Sőt biztos. Ctsine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
