Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
Ulrich Túl olcsó. Gala Egy lépés hátra. Ela A lábak most elnehezülnek. És veszem a bátorságot, hogy leüljek. A főnökök, mint mindig, hímneműek, és most biztosan meg fognak nekem bocsátani. Nincs szünet. Egy ilyen nyolcórás műszaknál nincs szükség szünetre. Kibírható, egy kis megszokással minden nyolcórás műszak kibírható. Gala Néha az ember izgatott. Hogy valami történni fog. Az ember soha nem tudja, miért olyan ideges e miatt a csekélység miatt. De ideges. Légaknák a gyomorban. Az ember szeretne felhívni egy tűzmadarat, aki azt mondja neki, hogy a dolgok jóra fordulnak. Hogy az ember biztonságban van, és nem eshet baja. Semmi katasztrófa, nem lehet. És később mosolyognia kell, mert milyen katasztrófa is történhetne az emberrel. Egy bizonyos persze igen, majd valamikor. Ela Ez természetesen badarság. Ezek sötét napok. Az ember örül minden ilyen napnak, ami elmúlik, hogy a napok ismét hosszabbak lesznek, hogy több nappal van, bár így tulajdonképpen fogynak a napok, és minden nap egy veszteség. Számomra. Nelke Minden reggel nyolckor az irodai dolgozók a szemközti házban. A nő slampos és még korántsem kelt fel. Voltak okai, ezeket szívesen átkiáltotta volna. Tegnap éjjel ViIáKSZÍMhájc • 2002/4-5 dolgoztam, ezért vagyok még ágyban. Természetesen senkire se tartozik. Miért nem keltem még fel. Elbújva a takaró alá. A szemközti házból még soha nem nézett át senki. Valószínűleg soha. Ela A pénztárnál majd összeestem. A vásárolt cuccot a szatyrokba gyömöszöltem. Egy túrósdoboz teteje felszakadt, a sor gonosz tekintettel figyelt. Az almákat nem mértem le, az eladónőnek kell elszaladnia. A sor sziszeg. Munka után mindenki egyszerre akar gyorsan még bevásárolni. Előttünk a hétvége. A mi hétvégénk. Élvezni akarjuk. Nem találtam sehol a pénzemet. Kutatok a pénz után és majd megesznek. Élvezném, ha a végtelen sor felfalna, megsemmisítene és elfogyasztana. Egyik oldalzsebemben találtam egy bankkártyát. A sorral dacolva beütöttem a számát, és hétvégi boldogságban úszva hazamenekültem. Teletömtem a hűtőszekrényt. Egy darab sajt, kenyér nélkül. Az új, dinnye ízű fanta. Valami újat kipróbálni. Pocsék íze van. Ráksaláta, nem - koktél! Ezt a koktélt megérdemlem. Ezzel megajándékozom magam. Ez a munkám jutalma. Ennyit megérek magamnak. Rázuhantam a konyhaszekrényre. Leállás. Stop. Hétvége. Nyugalom. Előttem a sok idő. Az én időm. Szép idő. Most kell magammal törődni. Ellazulni. Testápolás. Társadalmi kapcsolatok. Gala Mennyit érek magamnak? Taxival haza és semmit se látni. Gesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
