Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)

Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk

saját magával, hogy tudja, miért csinálja az egészet.

Gala Úgy istenigazából kikapcsolódni, hagyni magam

kényeztetni. Naplementék és koktélok meg minden. Ahogy a prospektusokban. Vagy egy olyan művelődési túra. Egy csomó egyedülálló középiskolai tanárral egy csoportban. Felhívni egy barátnőt, akinek nincs gyereke. Talán lehet valamit együtt csinálni. Vagy mégis inkább egyedül egy olyan klubba. Szabadság, sürgős, feljegyezni.

Ela Most már ránézhetek az órára. Az eredmény: éppen teljesítettem a negyedik órát. Ez eddig a fele. Már elértem a felét, már megvan a végtelenség fele.

Gala Megint szünet.

Nelke Csak gyorsan akartam magamnak egy kávét, de már elfogyott.

Gala És most te ügyelsz a kávéfőzőre.

Nelke Én bizonyára belefeledkeztem.

Gala Az én értékem az, amit munkával megszereztem

magamnak. Bárhova kerültem. A becsvágyam révén. Ezt már nem lehet órákban mérni. Ez olyan teljesítmény, amit már nem lehet olyan könnyen elszámolni. Amit magammal hozok, az szellemi természetű. Tapasztalat és kreativitás. Érvényre jutva az úton, a fokokon. Valamivel több voltam, mint a többiek. Még. Az elértet túlszárnyalni. Állítólag folyamatosan volt mindig előrehaladás. Az új munkaerő már a sarkamban, és nem alszik. Olcsóbban

Világstínhát • 2002/4-5

végzi, mint én, és új energiái vannak. Ezért kell ébernek lennem.

Nelke Nem tudom pontosan, miért kell ezt a hívást megejtenem. Azt mondták, kérdezzek utána valaminek, még egyszer „csekkoljam le", de számomra nem igazán világos, miért. Már egyszer feltettem ezt a kérdést, és szerintem blamálni fogom magam. Ha nem teszem meg, akkor is. Ha kitudódik, hazudnom kell. Azt kellene hazudnom, hogy már megtettem, de mi van, ha jelentkezik a hiba. Talán egy ürügyet kellene találnom, ártatlanul valami másra rákérdezve, és aztán csak szeretnék még egyszer megbizonyosodni, csak még egyszer röviden érdeklődni, profi hangon, simán szakszerűen. Nevetséges. Bemegyek a teakonyhába, hogy egy kis időt nyerjek. A kávé megint elfogyott, és aki utolsóként megitta a maradékot, nem tett fel újat, pedig ez a megállapodás, Mérgelődöm és morcos arccal friss kávét főzök. Tulajdonképpen szívesen csinálom a kávéfőzést, de ha ilyen puhány maradok, soha nem viszem semmire. Nem szabad mások számára túl gyakran kávét főzni, mert még a gyengeségem jeleként értelmezik. Megvárom, míg a kávé elkezd lefolyni, csak állok, jó sokáig, és nézem, ahogy csepeg. Hideg fut át rajtam. Ezen a napon végül is nem telefonáltam, másnap pedig már késő volt. Vajon lesz ebből probléma, lesz emiatt mérgelődés?

Sesam Szeretnék hazamenni, de nem tehetem meg már ilyen

Cesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk