Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
FLORIAN PÓTRA A fekete macska Asztalos István darabjának előadása a világ színpadain mostanában divatos irányzatnak, az elfeledett darabok „újraértékelésének", „rehabilitálásának" (repechage) szép példája. Egyik legtehetségesebb, már nem élő magyar írónk darabjáról van szó, melynek harminckét évvel ezelőtti budapesti bemutatója mára feledésbe merült. Természetesen a mű magán viseli annak az időszaknak a nyomait, amelyben született és először bemutatták: az őszinteség, az író idealizmusa és lelkesedése, a társadalmi polémia könnyen torkollott populizmusba vagy naturalizmusba. Harag Györgynek és Márton Jánosnak, a mostani előadás két rendezőjének érdeme a lényegre törő értelmezés, a népieskedés elkerülése, a balladisztikus szerkezet és ritmus működtetése. Ha ettől sérül is a történelmi hitelesség (az előadás ugyanis a homályos múltban játszódik), a darab esztétikailag és emberileg egyaránt érvényesebb lett. Asztalos a nyomorék főszereplő (egy sánta, öregedő férfi) pszichológiájából kiindulva szövi a történet szálait, melyeket a két rendező rafináltan bonyolít tovább a babonák, (a fekete macska a szerencsétlenség jelképe), az előítéletek, a falubeli társadalmi feszültségek (kevés gazdag, sok szegény) elemeiből. Harag és Márton remekül egészíti ki egymást: Márton kompetenciáját (a paraszti szerepkörök nagy ismerője, a népi világ kifinomult elemzője) Harag szcenikai tudása és ízlése gazdagítja. Az előadás drámai világa nem stilizált, hanem lecsupaszított, szigorúan ökonomikus, amelyet szinte kizárólag a jellemek belső történései mozgatnak. A görög tragédiával való párhuzam talán téves és eltúlzott következtetésekhez vezet, de kétségtelen, hogy az ilyenfajta előadásmód nem állt távol a rendezéstől. Ez a szándék leginkább abban nyilvánul meg, ahogy a rendezők igyekeznek megragadni a történet dinamikus áradásában az állandót, rögzíteni azt, ami a mulandóban, a hanyatlóban emberi és örök. Ugyanez elmondható a mozgások, gesztusok megkomponáltságáról és a szereplők verbális előadásmódjáról is.
