Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
Színház és dramaturgia 29 előadásaimról, de tényleg rendeztem - egy roppant érdekes Éjjeli menedékhelyet Kolozsváron. Azon kevés előadásaim közé tartozik, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Úgy érzem, sikerült egy csomó fantasztikusan érdekes dolgot megvalósítani benne. Hát... elvánszorgott az előadás 14-15-ször. Ugyanakkor A piros bugyelláris már a 117. előadásnál tartott, és a közönség törte szét a bejáratot. Mit mond ilyenkor az ember? Azt, hogy akkor én is A piros bugyelláris t rendezem, mert az ugyan jóleső érzés, ha önmagadnak is termelhetsz, de mit ér az egész, ha nem jut el azokhoz, akiknek csinálod, vagy akik igénylik?! Furcsa patthelyzet, amelynek érdekessége, hogy ez világszerte így van. Kolozsvár kisváros. De vannak nagyvárosok. Barcelonának, mondjuk, három és fél millió lakosa van. De ott is, aki másképpen, a szokásostól eltérően csinálja Csehovot vagy Gorkijt, csak egy nyolcvan férőhelyes színházban tud érvényesülni. A kopasz énekesnőt tizenhárom éve játsszák Párizsban, előadásonként hetvenhat nézőnek. Ekkora a nézőtér. A nagyszínházban, a nyolcszáz férőhelyes teremben muszáj megbízható és a polgárságot kiszolgáló műveket adni. Kivételt képez néhány olyan színházi ember, akinek a neve - sznobizmusból vagy más miatt, vagy tényleg művészetszeretetből - beviszi a közönséget az előadásra. Ilyen például Giorgio Strehler, akinek A szecsuáni jóembere életem egyik legnagyobb élménye, és úgy van megcsinálva, hogy az... az igen! Vagy: Peter Stein, aki Gorkij Nyaralókját rendezte Nyugat-Berlinben. Újvidéken is játszották különben. Nyolcvan élő fát állítottak be a színpadra földdel, mindennel, mert egy erdőben játszódik ez a Gorkij-darab, és négy órát tart; de mindenki tolakszik, töri magát, mert - Stein rendezte. De ez nem tipikus. A tipikus az, hogy a kőszínházakban - tehát a váradi színházhoz hasonló nagyságú színházakban - megbízható, korrekt előadásokat tartanak. Chicagótól Los Angelesig és Londontól Barcelonáig ez így van. Láttam. S a kísérleti színház vagy padlásokon, vagy kisszínházakban van. Vagy valakik által finanszírozott színházban. Nekünk is ezt kell csinálnunk. A kísérletezést ugyanis nem szabad abbahagynunk. A művészeti - és adminisztratív vezetés, a tagok másutt is sokszor megvetően beszélnek az avantgárd színházról, a félprofikról, a dilettánsokról, a kísérletezőkről, de lassan átveszik tőlük azt, amit fel tudnak használni ahhoz, hogy megújítsák önmagukat. De ha ott a kőszínházi előadások csak egy kicsit is mások attól, amit a kísérletezőktől tanultak, az egész színházra nézve kész nyereség. Nekünk is arra kellene törekednünk, hogy mindenütt, ahol erre alkalmas termek vannak, BESZÉLGETÉS
