Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Nagy Béla: Színház és dramaturgia
BESZÉLGETÉS 30 NAGY BÉLA megcsináljuk, amit egy szűkebb, de igényes közönség feltétlenül megkíván. Mindez, hogy úgy mondjam, kapcsolatteremtő is lehet. Ugyanakkor ebbe belefér a színészek professzionalizálódása, a jövendő közönség nevelése, a fiatalok különleges igényeinek kielégítése és sok minden más. Valószínű, hogy egy bizonyos generáció a régi fajta színházat már nem fogadja el, tehát valami más kell neki, ami nem biztos, hogy a rockszínház. Nem mindenfajta rockszínházra utalok, hiszen van egyfajta rockszínház, ami lehet nagyszerű. Például a Hair. Igen. Tehát van olyan színház, amely ma az ifjúsághoz szól, s ezt a színházat is ki kell kísérletezni, hozzá kell szoktatnunk őket és magunkat. S még valami. A kísérletező színházban a színészi eszközök fejlesztése, az állandó tréning, a ritmusban tartás (és minden más) sokkal dinamikusabb kell legyen, szemben a kőszínházi előadások eléggé egy ritmusban tartott színészi és rendezői dinamikájával. Ezért is a stúdiószínház nélkülözhetetlen. Nagyon nehéz úgy bemenni a kolozsvári színpadra, hogy tudom: 875 néző lesz a teremben. Megtörténik, hogy az ember fél, amikor szemben találja magát a nagy színházzal, a nagy épülettel, a nagy teremmel, a nagy színpaddal... Nyomja az ember agyát, nehogy olyasmit csináljon, ami érthetetlen. Szóval: működik az önkontroll, az öncenzúra, és ez nagyon rossz. Tudom, hogy olyat kellene csinálni, ami a sok embernek egyformán tetszik majd, de ez csak ritkán sikerülhet... Hogy nekem mekkora botrányaim voltak! Például a Nem élhetek muzsikaszó nélküliéi... fel voltak háborodva. Pedig csak annyit csináltam, hogy megint a gyerekkori emlékeimből merítettem... Egyszer elmentem egy birtokra. Nénik voltak ottan. Tél volt, nagy, csikorgó tél, s bementem a hálószobába. Feküdtek az ágyban; hárman két ágyban, dunyhával és plümóval. Mert csak egy szobában fűtöttek. S előttük, lábtól az unokahúguk feküdt. Na, én ezt megcsináltam. Úgy kezdődik a Nem élhetek muzsikaszó nélkül második felvonása, hogy a három öregasszony fekszik a plümós ágyban és lábtól Birike. „Hát ez mi?! Hát nincs három ágya a színháznak? Ha már ágyban... De miért kell ágyban. ..?!" Na, és igen: „Balázs miért jön be kocsival a szobába?!" Mert behajtottunk, ugye, kocsival. Hát ha már duhaj valaki, akkor mindent bele... Tudjuk, hogy a kávéházba behajtottak lovon, neki a tükörnek! „Hát mi az, hogy kocsival bejön? Hát tudja maga - kérdi tőlem a család egyik tagja -, hogy ez a Balázs soha nem ment be kocsival...?! Se a kávéházba, se a lakásba!" Hát, mondom, ez most bement... Egy kis stúdióteremben mindent meg lehet és meg kell próbálni, a nagyteremben pedig jobban kell dolgozni, mint eddig. 1984
