Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
SMBADKA-ÚJVIDÉK 256 GEROLD LÁSZLÓ zete folytán erre akár jogot is formálhat, teheti, hiszen gazdag. És így kompenzálhatná, feledtethetné magányát. Mivel a cseléd arra kell neki, hogy uralkodhasson felette, minden igyekezete arra irányul, hogy bekerítse, kiszolgáltatottá tegye. így záródik be a kör: valaki, aki emberi, társadalmi helyzete szerint determinált, s ezért a körülmények és saját rögeszméje rabja, annak érdekében, hogy sorsa, helyzete elviselhetőbb legyen, a másikat akarja minél teljesebben birtokolni, s teszi ezáltal végzetesen kiszolgáltatottá. Ebből támad az igazi drámai konfliktus. Vizyné saját társadalmi pozícióját arra használja, hogy a tőle anyagilag függő cselédlányt emberi, lelki vonatkozásban is birtokba vegye. Anna, hogy feledtesse anyagi függőségét, egyéni, emberi szabadságáért küzd, emberként sajátjának akarja érezni azt, amiben cselédként nem lehet része. Két ember végzetszerűen összefonódó kapcsolatából drámai konfliktus lobban lángra. Erről szól Harag György regényolvasata. Ha regényből készült előadást vizsgálunk, mindenekelőtt az érdekel bennünket, lett-e, s hogyan lett a regényből dráma és ez milyen formában, milyen eszközök révén valósul meg. A színpadra alkalmazott regénynek nem regényként, hanem drámaként kell funkcionálnia. Harag ezt oly módon kívánta elérni, hogy két szereplő - Édes Anna és Vizyné - konfliktusára redukálta a történetet, ezt állította előtérbe, s így a regényben eleve jelentős szerephez jutó drámaiságot sikerült hangsúlyossá, előadást strukturáló tényezővé tennie. így adja vissza Harag a regény szellemét, s mond le egyszersmind a próza megannyi, színpadon kifejezhetetlen ismérvéről. Ugyanakkor azt is sikerült elérnie, hogy a cseléd ne „forradalmár" vagy „osztályharcos" legyen, tehát az összeütközés se társadalmi vagy osztályellentétek szerint formálódjék. A konfliktust itt két, a véletlen vagy inkább a sors által összehozott ember kapcsolata robbantja ki, s ebben a kapcsolatban Anna törekvése arra irányul, hogy „szabad emberi lényként" éljen; ezért nem tudja elviselni a megaláztatásokat. Annak érdekében, hogy az előadás hitelesen fejezze ki a rendezői mondandót, Harag György három lényeges ponton tér el a regénytől. Először: Anna itt csak Vizynét öli meg, mert neki vele van konfliktusa, s mert ő nem gyilkos, nem a cselédek bosszúját hajtja végre, hanem a saját kiszolgáltatottságának és tehetetlenségének az áldozata. Ehhez az érzethez Vizy Kornél nem járul hozzá, őt tehát megölni sem kell. Vizy nem Anna tettének kiváltójaként lép fel, hanem felesége lelkiállapotát, magányérzetét hivatott motiválni. Ő Vizyné köréhez tartozik, nem Annáéhoz, akárcsak Bá-
