Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
SZABADKA-ÚJVIDÉK 244 GEROLD LÁSZLÓ Jelena Andrejevna és Asztrov utolsó találkozása. Hol a színpad egyik, hol a másik pontjára üldözi a doktor a menekülő szépasszonyt, miközben fölé hajolva, a szemébe nézve próbálja meggyőzni, hogy találkozzanak még. Időközben ugyanarra a helyre érnek, ahol nemrégi összeborulásuk történt, a csokrot tartó Ványával a háttérben, de ekkor Asztrov belátja, hogy hiába minden próbálkozás: „No, utazzék el. Finita la commédia!" Ebben a pillanatban, mintha Jelena is megadná magát, földre dobja napernyőjét, odaveti magát Asztrov keblére, arcon csókolja, és elrohan. Felsorakoznak a szereplők, középen Szerebrjakov professzor, aki még egy utolsó előadást tart, amit azzal zár, hogy: „Alkotni kell, alkotni!" És teátrálisan sorba mindenkinek kiosztja a már előre kikészített tiszteletpéldányokat legújabb könyvéből. A jelenlevők némán, talán megilletődve fogadják az ajándékot. Egyedül Asztrov tünteti el, teljes érdektelenséggel, egy gyors mozdulattal a táskájába süllyesztve. Következik a zárójelenet. Szonya a színpad közepén levő, dúcokkal jelölt helyiséget keríti el a csipkefüggönnyel, s közben - a már egyszer idézett - monológját mondja. Amikor a majdan osztályrészül jutó fényes életet említi, akkorára körülzárja a bennlevőket, önmagát is. A csipkefügöny-pókháló-koporsó bezárul. Hogyan, kikkel, kinek? A rendezés: a világnézet és életérzés közös kivetülése... (Harag György) Pontos mottó, mert előadásokkal, Harag György rendezéseivel (Özönvíz előtt, Szerelem, Az ember tragédiája, Tartuffe, Tornyot választok, Csillag a máglyán, Egy lócsiszár virágvasárnapjai, Káin és Ábel, Tarelkin halála, Vihar, A szájkosár, Három nővér, Cseresznyéskert, Ványa bácsi, Nem élhetek muzsikaszó nélkül...) bizonyítható hitvallás. És igaz, mert valós színházi fedezete van. Mégsem érdektelen szövegösszefüggésében is megvizsgálni a eredőként kiemelt interjúmondatot. „Véleményem szerint egyetlen darabot sem szabad ma már úgy eljátszani, ahogy egy évtizeddel ezelőtt játszották" - áll egy öt évvel ezelőtt adott Harag-interjúban a mottóul választott mondat előtt. „Én rendezőként - olvashatjuk a kiemelt idézet után - azokat a darabokat szeretem, melyekben a hős borotvaélen táncol, határhelyzetekbe kerül." Mit is mond Harag György ezzel a három mondattal a színházról?
