Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 245 Hogy változó, mert életérzés - ami szintén nem örök - függvénye, s hogy ő személy szerint a változóban a válságosat kedveli, a bizonytalant, amelyben a pillanatnyi életérzés legszemléletesebben jut kifejezésre. Hogyan? Ez már - gondolhatnánk - a rendezői hitvallás szakmai része, amely az eszközök, a legkifejezőbb megoldások kiválasztásában, kipróbálásában mutatkozik meg. Hogy azonban nem puszta mesterségbeli rutinra kell gondolni, az a Csehov-rendezések előadásgrammoknak is nevezhető leírásszerű értelmezéséből már kiderülhetett. Nyomatékosító példának azonban nem érdektelen felidézni Harag György mindössze néhány képbe sűríthető egyik rendezését: Első kép: sötétség, csak a színpad közepét világítja meg föntről egy fénykéve. Alatta tagbaszakadt, ősz férfi áll, szinte mozdulatlanul. Előtte egy nő táncol, spanyolosán, cipője sarkával dobog, körültáncolja a férfit, hozzásimul. Mégsem a csábítás tánca ez, hanem az engedékenységé, a kiszolgáltatottságé. Második kép: magasan bedeszkázott színpad - szoba - közepét egy hatalmas asztal foglalja el, körülötte a család. Velünk szemben a már látott tagbaszakadt férfi, az apa, az asztal bal oldalán az anya és az egyik fiú, jobb oldalán a másik fiú és ennek felesége. Méterekre ülnek egymástól: ebben a családban - a közös asztal ellenére - embertelenül távol élnek egymástól a családtagok. Harmadik kép: a kürtőszerűen zárt helyiség, sejtelmes, barnás derengését, bizonytalan félhomályát, a háttérfal magasba nyíló ablakaiból néhány fényoszlop osztja sötét és világos parcellákra: a benti valóság és a külvilág jelnyi üzenetei. Újabb kép: körös-körül sötétség, csak a színpad közepén világít szikrázva egy fehér lepedővel leterített felület: a fiatal házaspár ágya. Fehérsége egyértelműen jelzi: oázis a tompított fények és a velük összemosódó barna ruhák világában. A nő fehér alsóingben, a férfi hosszú fehér alsónadrágban, félmeztelenül. Itt, ezen az ágyon, igaz, fejjel lefelé - hadd menjen a vér a fejbe - mondják ki az első, józanul őszinte gondolatokat: az apa múltja erőszakkal, vérrel, gaztettekkel teli. Nem véletlen, hogy valamelyik éjszaka is embert ölt. Terrorja elviselhetetlen. A következő kép: ismét a szoba. Csak a színpad közepén álló totemszerű oszlopot világítja meg egy fénysugár: oldalágak nélküli kereszt, a magasban krisztusfej alig felismerhető vonalaival. Rettegve, könyörögve térdeli SZABAD KA-ÚJVIDÉK
