Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 229 A kimért, betanult mozdulatoknak, a sokatmondó tekinteteknek az egykori fényes bálokat kell felidézniük. Csak - hogy is mondja Firsz, a jobb időket megélt szolga: „... Azelőtt csupa generális meg báró meg admirális táncolt a mi mulatságainkon... Most meg hívták a postamestert, meg az állomásfőnököt is, és még csak meg sincsenek tisztelve a meghívástól..." - ez a bál inkább szánalmas, mint ünnepélyes. Tánc közben, a belefeledkezés csúcsán jut eszébe Szimeonov-Piscsiknek, hogy hová is tette a nagy nehezen kölcsönbe kapott pénzt. Míg a többiek lejtenek, kimérten, ünnepélyeskedve, ő kétségbeesetten zsebeit tapogatja, fillérkéit keresgéli. Hasonló komikus közjáték Sarlotta Ivanovna néhány ócska, hatástalan bűvészmutatványa, kártyatrükkje vagy hasbeszélő produkciója. Annyira silány teljesítmény, hogy még ez a sóher társaság sem tartja tapsra érdemesnek. Dilettáns produkció a művészi közjátéknak szánt pátoszos novellafelolvasás is. Ranyevszkajának úri gesztusát, mikor pénzt dug a húrok közé, tragikomikussá változtatja Varja igyekezete, hogy visszaszerezze a könnyelműen elfecsérelt bankókat. Ranyevszkajának - annak ellenére, hogy túl jár az ötvenen - nincs kora; ő Trofimovnak is, Firsznek is mondja, hogy megöregedtek, de eszébe sem jut, hogy ő is velük korosodott. Önmagát olyannak látja-hiszi, mint két-három évtizeddel ezelőtt: szépnek, fiatalnak, kívánatosnak, csábítónak, aki minden férfi fejét el tudná csavarni, ha akarná. A harmadik felvonás házi mulatsága valóban a várakozás bizonytalan perceivel terhes: az árverésen levő Gajevet és Lopahint várják vissza; a tét: sorsuk további alakulása. Természetes, hogy a várakozás idegfeszítő pillanatait ki-ki a maga módján, természete szerint próbálja elviselhetőbbé tenni. Ljubov Andrejevnában felébred a nő. Kiszemelt áldozata pedig nem más, mint Trofimov, a félénk tekintetű, cvikkeres véndiák, aki megilletődve, lebénulva tűri, hogy a kora ellenére még szépnek mondott Ljubov Andrejevna hozzásimuljon, átfogja, belekapaszkodjon. A szűzfiú elcsábításának felszikrázó erotikája felforrósítja a levegőt. A bizonytalan várakozás kontextusában ez a jelenet azonban nemcsak erotikus színezetű, hanem annak kétségbeesett bizonyítása is kíván lenni - Ljubov Andrejevna részéről -, hogy ő igenis teljes értékű ember, akinek akarata van, vágya van, és ereje is van vágyát valóra váltani. Trofimov azonban túl bátortalan ahhoz, hogy Ljubov Andrejevna érezhesse a siker, a bizonyítás diadalát. Agresszív, mohó ölelését köSZAEADKA-ÚJVIDÉK
