Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Változatok a teremtő kitalálásra 205 Mindössze annyi történik, hogy Dorine behozza a favödröt, fölmosáshoz készülődik: feltűri szoknyája elejét, vízbe mártja a rongyot, kicsavarja. Ezzel pont akkor végez, amikor Mariane kimondja: „... Valér dolga, hogy apámtól megszerezzen". Dorine ekkor a lány mellett áll, ránéz, kegyetlenül dühös, és egészen váratlanul: hozzávágja a fölmosórongyot. Mellbe találja a lányt, aki szerencsétlenül és tehetetlenül törékeny testét, gyámoltalansága jelképeként olyan pihekönnyű tüllruhába rejti, amilyenben a Hattyúk tava balerinái szoktak lebegni. De mire feleszmél, mi is történt, Dorine már ellépett mellőle, néhány lépéssel előbbre áll, megfordul, hátranéz, majd a lehető legnagyobb természetességgel letérdel, és elkezdi mosni a padlót. Mariane áll, két ujja közé fogja a számára idegen, vizes zsákdarabot, nézi Dorine-t, majd ő is tesz néhány lépést, a szolgáló mellé térdel és néhány húzás után átveszi Dorine tempóját. Ütemesen dolgoznak - ketten. Csak Dorine vezényszava hallatszik: hó-hó, hó-hó, hó-hó, hó-hó, s ennek gyenge visszhangjaként a Mariane-ból felszakadó csodálkozó-megadó sóhaj: ha-ha, ha-ha, haha, ha-ha... Mossák a padlót, közben a térdükön hátrafelé araszolják a színpadot. Majd amikor Dorine látja, hogy Mariane-t betörte: ráeszméltette az élet valódi dimenzióira, abbahagyja a fölmosást, föláll, és iróniával kevert önelégedettséggel már csak vezényel: hó-hó, hó-hó, hó-hó... Mariane pedig mossa a padlót. Dorine gyorsan észbe kap: ő itt csak szolgáló - kiveszi a rongyot Mariane kezéből. A lecke sikerült. Most már nyugodtan folytathatja Orgon szidalmazását vakságáért és Mariane bátorságra injekciózását. A néma jelenet után folytatódik kettőjük párbeszéde. Az író semmilyen utasítást nem ad a rendezőnek, s a fenti közjáték mégis a darab szelleme szerint épül be az előadásba: a rendező teremtő kitalálásának eredményeként. A dráma belső cselekményéhez illő külső cselekményt - a játékot - találta ki. Arra talán nem is gondolva, ám mégis találóan ráérezve, hogy nemcsak Mariane-t tanítja alapvető igazságra: az élet tiszteletére Dorine, hanem egyszersmind saját drámabeli szerepét is - az élet tagadásával szemben az élet védelmezése - meghatározza. Mariane butácska beletörődésével szemben Orgonnak az élet realitásától elrugaszkodott, az életet mímelő vakságával - az sem véletlen, hogy a favödörben valódi víz van, míg amikor Orgon hazaérkezik, és a család szertartásosan felsorakozik fogadására, ő odalép az elébe tartott porcelán lavórhoz, két ujjával belecsippent a levegőbe, majd ujjait szeméhez emeli, hogy kimossa azt a nagy semmivel - és Tartuffe-nek a természetes emberi kapcsolatokon erőszakot vett ármányságával szemben is kijelölte saját helyét Dorine. Sőt, ezzel a szenzációs „fölmosórongy-jelenettel" nem csupán a vígjáték néhány alakjával he-SZABAD KA-ÚJVIDÉK
