Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
SZABADI-ÚJVIDÉK 204 GEROLD LÁSZLÓ tudni, Orgon valóban annyira ostobán hiszékeny, hogy Tartuffe oly könnyen az ujja köré csavarhatja, vagy „összecseréli Tartuffe-öt azzal, amit hisz róla", Tartuffe-ről viszont kideríthetetlen, hogy elvetemült gonosztevő-e vagy csak leleményes szélhámos. Színházi és irodalmi közhelyszintű evidencia: Moliére a legigazibb színházi emberek - egy személyben: író, rendező, színész - közül való. És mégis: vígjátékait olvasva alig akadunk a játékra vonatkozó utasításokra, ami egyáltalán nem mond ellent Moliére színházi ember voltának. Ellenkezőleg: azt bizonyítja, Moliére fölöttébb tisztában van a játék jelentőségével, tiszteletben tartja művei majdani színre állítóinak a játékhoz való szuverén jogát, azt, hogy ne előre megadott koreográfia szerint, hanem teremtő képzeletük segítségével találják ki egy-egy Moliére-mű színpadi játékrendszerré összeálló megoldásait, a játék elemeit. Második felvonás, harmadik jelenet: Dorine és Mariane kettőse. Előzmények: Tartuffe teljes mértékben befolyása alatt tartja Orgont, s mindenki, Orgon anyját kivéve, utálja Tartuffe-öt és retteg tőle. Láttuk, Orgon hazaérkezik, s hallottuk, hogy elsősorban nem felesége és gyerekei, hanem Tartuffe hogyléte érdekli. Tanúi vagyunk Dorine referálási jelenetének, amelyben lelepleződik Orgon már hallomásból ismert vakbuzgó Tartuffe-imádata, és hogy értetlenségből bosszúba, ebből pedig cinikus megvetésbe váltva egyértelművé válik a szolgáló Orgon- és Tartuffe-ellenessége. Drámabeli funkcióját tekintve itt nő fel Dorine Orgon és Tartuffe mellé. Logikus, hogy ezt követően a Tartuffe és az Orgon elleni frontot kell megszerveznie. Kapóra jön, hogy Orgon felbontja Mariane-nak Valérral váltott jegyességét, és lányát Tartuffe-höz akarja kényszeríteni. Természetes, hogy Dorine-nak mindenekelőtt Mariane-t kell kizökkentenie bosszantó engedelmességéből. Erre való párjelenetük. Miután Dorine meggyőződik róla, hogy Mariane csak Valéré akar lenni, az egészséges életösztönű emberek módján reagál. Amikor a lány arról vall, hogy „ha kényszerítenek, kész vagyok a halálra" - Dorine kineveti. „Ez már igen! S nekem eszembe sem jutott: / Csak meg kell halnia, s elmúlnak a bajok / Ez már csodás gyógyszer! Elönt a méreg / Hallani sem bírok ilyen buta beszédet." Cinizmussal átitatott nevetése jelzi, amit a szöveg is kifejez: Dorine nem tudja sajnálni azt, „aki ilyen butuska", puhány, aki nem mer önmagáért küzdeni. Ami viszont mindennél jobban felbőszíti a szolgálót, hogy Mariane szerint az apja ellenében nem neki, hanem Valérnak kell kieszközölni kettejük boldogságát. Erre Dorine-t végképp elönti az epe. Moliére minden utasítás nélkül pergeti a szolgáló és a lány párbeszédét, amit eddig a pontig a rendezés sem dúsít fel játékkal.
