Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

Rendezte: Harag György

181

A helyzet világosabb megértetéséhez alább felsorolom Harag néhány olyan megjegyzését, mellyel az egyes figurákat jellemezte.

Varvara

Szabad lélek, bátor, belevaló teremtés. De itt is van egy kis érintése a tébolynak. (Egyébként is tele olyan figurával, jelenettel a mű, amelyeket kizárólag a realista színjáték eszközeivel nem lehet megfogni.) Ha belegondolunk, hogy ő eszeli ki a tervet, mellyel a sógornője megcsalhatja a bátyját: szinte egy kis Jágó áll előttünk. Pozitív lázadó hős - állítaná egy huszonöt évvel ezelőtti rendezés. Holott ez a nő gyűlöli az anyját, aki örökké csak a fivérét dédelgeti. Talán maga se tudja, de Tyihont is ezért veti meg. Nemcsak a szextől van megvadulva, hanem az otthoni kisebbrendűségtől is. Az asztalnál öklét rázza anyjára, s mikor felugrálnak, túlzott szenvedéllyel rohan ki Tyihon ellen, az ő rikácsolásától lesz diabolikussá a szituáció. Baranyai Ibolya rendkívül szerette Varvarát, lelki rokonának érezte, ezért is lehetett annyira kezdeményező a próbák során.

Tyihon

(Bár két Tyihonnak is szólt az irányítás, valójában Áts Gyula váltotta valóra az előző Tyihonnak mondottakat is.)

Nem elesett. Nem eleve áldozati bárány. Bonyolultabb figura, mint hisszük. Tulajdonképpen családfő, férfi. Csak a mélyebb dimenziókban derül ki, hogy a látszat csal. Szereti, szánja Kátyát, de tenni érte, kiszakadni innen nem tud. Bács Ferenc - még rá volt osztva a szerep - úgy képzelte: Tyihon már előbb is sejti, hogy Kátya megcsalta, csak kifelé tettet rendezettséget a körmenet alatt. Ez a felfogás azonban túlment volna a darab lefektetett határain, hiszen Tyihon legszívesebben el sem hinné, mi történt.

Ez a Tyihon izzadt testű, nagydarab orosz, nem steril intellektuel. Áts Gyula híven követte a bonyolult instrukciót, alkatilag is közelebb állt a figurához. Nem pojácát, csak tétova embert játszott. (Míg írom ezt, hallom, hogy most törött lábbal.)

magyarországi előadások