Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK 180 BUDAI KATALIN Dzsupin Ibolyával voltak a mindenkori sztár-Katyerinák lekettőzve. Emberi helytállását dicséri, hogy a kényes helyzetet méltósággal viselte. Elment az egyik Katyerina - Monori elővették, megjött a másik - Törőcsik -, ő meg visszament figyelőposztjára. Tanult (fegyelmet is) és segített, ahol csak tudott. Végül egy alkalommal Sopronban, egyszer pedig Győrben is eljátszotta a szerepet. Monori Lili után Törőcsik Mari vette át szinte beugrásként - Katyerinát. Mindent tudott erről az asszonyról, az első perctől vele lélegzett. Fölényes tudással, elsöprő lendülettel vette birtokba a szerepet és haladta meg egyszersmind. Haragnak állandó partnere lett az értelmezésben, gyakran mondta el a darab egészére vonatkozó javaslatait is. Mintha csak udvariasságból hivatkozott volna küszködésre, megoldhatatlannak tűnő részletekre - valójában már ő mondta, s nem neki mondták el Katyerinát. Kuligint eredetileg Forgács Kálmánnak szánták. Próbált is hetekig, mígnem kórházba került. Megtört, elgyötört, idős Kuliginja így torzóban is emlékezetes. A beállott nehéz helyzetben ismét Harag oly gyakori „Kolumbusz tojása" ötletei segítettek. Áts Gyula, a helyettesítésre hívott művész mégsem Kuligint kapta, hanem Tyihont, amit már Bács Ferenc próbált a kezdetektől. A csere helyességét, az alkati, vérmérsékletbeli azonosulások hatásfoka százszázalékosan igazolta. „A színészi partitúrákat próbáltam felnöveszteni'' Körülbelül két hét telt el a próbaidőszakból, mikor Harag úgy érezte, többékevésbé készen van a hangulati tisztázással. Dosztojevszkiji mértéket keresett mindenütt, valóságos, de valahogy mégis dúltabb, furcsább embereket. Végeredményben ő is a próbákon értette meg legjobban a művet, mint ahogy azt Strehlert idézve kifejtette. A nagy íveket - és ezt tartotta a legfontosabbnak - felrajzolta. Most már az egyéni szorgalomnak kellett következnie. Ez nem jelentette azt, hogy nem adott a figurák kibontására újabb jelzéseket, hogy nem mutatta meg számtalanszor maga is, milyennek képzeli. De most már inkább a személyes kezdeményezéseket várta. (Harag kedves „alakítása" a zarándoknő, Fjoklusa volt: frenetikus sikerrel játszotta el, néha még akkor is, mikor arra valójában szükség már nem is igen volt. Ösztönös mozdulatát, ahogyan az ördögi kísértésekről mesélő Fjoklusa Glása haját fonogatja, Kiss Bazsa át is vette.)