Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Sütő és harag
VALERIA DUCEA Csillag a máglyán A Kolozsvári Állami Magyar Színház következetesen folytatja az eredeti drámák bemutatójának programját; ezúttal Sütő András Csillag a máglyán című drámáját állították színre. Sütő András neve két, egymást követő évad plakátjain olvasható, ami azt példázza, hogy miként tud hatékony és kreatív módon együttműködni egy színház és egy szerző. Az a tény, hogy a tavalyi Egy lócsiszár virágvasárnapi a után idén a Csillag a máglyán került a repertoárba, azt jelzi, hogy a tisztelt publikum örömére Sütő András „visszatért", s reményeink szerint a továbbiakban teljes alkotóerejét a színházi munkára fordítja. A visszatérést azért is gondoljuk jelentősnek és üdvözlendőnek, mert mindkét szöveg magas irodalmi és művészi értékű és komoly drámai súlyú. Hangnemváltásról is beszélhetünk, mert mindeddig a szerző a komédiaíró szerepében mutatkozott meg. A két új darab viszont olyan nagyléptékű esszé-színmű, mely a társadalmi és történelmi viszonyok dialektikus dinamikájának szemszögéből, meditálva és lelkesedve tárgyalja az ember, az emberi sors kérdéseit. A tizenhatodik század felkorbácsoló, ugyanakkor az emberiség történetében új korszakot nyitó eseményei elbűvölték Sütőt. Mindkét történet - Kohlhaas Mihály drámája, Heinrich von Kleist nyomán szabad feldolgozásban (Egy lócsiszár virágvasámapja), illetve Szervét drámája (Csillag a máglyán) - ebben a középkori légkörben zajlik. A szerző nem önkényesen választja ezt a történelmi keretet gondolatainak kifejtése érdekében. Hasonlóan azokhoz a szerzőkhöz, akiket szintén foglalkoztatott e korszak szellemi életének pezsgése, Sütő Andrást is nagyon érdeklik a szellem, az erkölcs magasrendű indítékai, az alapvető igazságelvek győzelme vagy veresége, mindaz, ami ezt a felkavaró és ellentmondásos kort mozgatta. Sütő drámáinak konfliktusát a középkori realitásokhoz igazítja, kinyilvánítva azon szándékát, hogy a kor humanista perspektívájából egy világos szempontot jelöljön ki. Innen vizsgálja az egyes alapvető ellentéteket, melyek megszabják az emberek - győztesek és vesztesek - életútját a fény és a haladás felé.
