Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Sütő és harag

Csillag a máglyáin

A Csillag a máglyánban bemutatott heves vallásfilozófiai vita hőse, Szervét Mihály nem a győztesek közül való. Genfben, alig negyvenkét évesen, annak a Kálvinnak (1509-1564) a felbujtására égetik meg máglyán, aki az általa létrehozott teokratikus protestáns köztársaság diktátora volt. A humanista orvos, teológus és szabadgondolkodó Szervét Mihály - hasonlóan a haladó tudományos gondolkodás képviselőihez, a ráció és bátorság lovagjaihoz, a szellem szabadságának, a meggyőződésnek és a lelkiismeretnek a harcosaihoz - áldozatul esik a megismerés és haladás nagyszerű és szükséges, ám szédítő és veszélyes játékának. Szervét haladó eszméi és a dogmává fagyott szellemiséggel, illetve a szabad, racionális gondolkodás elfojtására és az elnyomásra alapuló rendszerrel szembeni tiltakozó magatartása mind a katolikusok, mind Kálvin gyűlöletét kiváltotta. A szintén reformer Kálvin, miután a különböző egyházi tisztségek révén megerősödött a hatalomban, olyan vallási türelmetlenséget tanúsított, melyet csak az Inkvizíció gyakorlatához lehet hasonlítani.

Ám Sütő a drámai szerkezet és a tragikus konfliktus kiélezése céljából eltér a történelmi valóságtól: Szervétet Kálvin ifjúkori barátjaként ábrázolja. Az első felvonásban mindkettejüket a tolerancia hirdetőiként láthatjuk, akik közös álláspontról küzdenek a tévedések, az Inkvizíció által szított gyanakvás, valamint az elnyomás légköre ellen. A mű komplexitását és távlatosságát az az összetett ábrázolásmód adja, amelyben a Kálvin által elárult barátság eszméje, az emberiesség és a megértés hiánya, illetve a barátját is halálba küldő fanatikus azon meggyőződése ötvöződik, hogy igazságát és eszméit nem lehet korlátozni, mivel azok minden más eszménél, minden emberi kapcsolatnál magasabb rendűek.

E komplexitás a konfliktus két hordozójának bemutatásában is érződik. Sütő arra törekszik, hogy ne csak felidézze a történelmi eseményeket, ne csak a tézisek és antitézisek ellentétét mutassa be, hanem élettel és artisztikus részletekkel töltse meg a szerepek valós és szimbolikus keretét. Kálvin nem pusztán kegyetlen és undorító zsarnok. Nagy egyéniség, aki úgy gondolkodik és cselekszik, ahogy azt a „temérdek esze" diktálja. Szervét, kinek hite a ráción, a tudományos kutatás objektív igazságán alapszik, agresszív vitában, ellenfeléhez hasonló briliáns érvekkel hirdeti az új világ himnuszát, melyből prométheuszi hévvel árad a mű humanista üzenete: a gondolkodás, az öntudat, a barátság szabadságának dicsérete. Galileivel ellentétben Szervét nem tanait, hanem ember mivoltát tagadja meg. A máglyától való rettegésében összeomlik, megalázkodik Kálvin előtt, még a lábát is hajlandó megcsókolni azzal a feltétellel, ha meghagyják eszméit és írásait.

Sok szép metaforát és valós irodalmi értéket találhatunk Sütő művében. Sajnos találhatunk felesleges szószaporítást is, néha túlságosan is beleméSÜTŐ ÉS HARAG