Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Sütő és harag

A Csillag a máglyán Budapesten és Kolozsvárt

1 17

sebbségi helyzet embert próbáló könyörtelenségét általános - helyhez és időhöz most már nem nagyon kötődő - létigazságok kimondójává. A Csillag a máglyámban sincs másról szó. Harag György színpadi látomásában nem századok avíttságát kutatja, nem történelemkönyvet illusztrál. Híven követi az írót: reformáció, hit és erkölcs, rész és egész, a Forradalom és mindenekelőtt az Ember izgatja. Mert gondolkodói státusának legmegfellebbezhetetlenebb lényegjegye etikája; s hogy párbeszédet folytat a mával, az természetes.

Színpadi mondanivalójának kifejtésében leginkább a két főszerepet játszó színész, Lohinszky Loránd és Héjjá Sándor segíti. Kétszer láttam az előadást - a premiert és egy „letisztultabbat" (mondjuk, a huszadikat) -, és mégis nehezen írom le: a Kálvint alakító Lohinszky önfeláldozó gesztussal birkózik az alkatától idegen szereppel. Noha magas fekvésű hanganyaga és suttogásra épülő kitörései intellektuális szerepértelmezését, Kálvin gondolati tragédiáját tükrözik - nemes egyszerűséggel követvén a rendező kívánta alakrajzot „lágysága" nem képes minden jelenetben erővel föltölteni a betegségtől és magáramaradottságtól megrokkanva is félelmetes zsarnokot. (A marosvásárhelyi Barta Lajos-előadásban, a Szerelemben épp a tanácstalan, szürreálisán lebegő kishivatalnok tétovasága zseniális!)

Héjjá Sándor Szervét megformálásában eddigi pályájának egyik csúcsára ért. Lázas intellektusa, szívből és ösztönösségből fakadó romantikus lázadása lírai hőssé teszi; talán csak erőteljes hangja juttatja eszünkbe: maradandó Szervétje mellett vajon milyen Kálvint formálna. Vadász Zoltán főinkvizítora suttogó hangjával, öreg, töpörödött testével figyelmeztet: a belső átélés mily félelmetessé és irgalmat nem ismerővé tudja tenni a halkságával is börtönrácsot kiáltó, hitet vigyázó zsarnokot. Barkó György (De la Fontaine) csúszó-mászása némi groteszk szerepformálással párosul. Péterffy Gyula (Hitnyomozó) és Katona Éva (Veronika) élt a szerep adta lehetőséggel: humorba foglalt erőszakkal, illetve lassan megvilágosodó lényének tiltakozásával jelenítette meg drámaszerepét. Bisztrai Mária Idelette-je szereposztási tévedés; ebből következően darabbeli férjével, Kálvinnal nem tud együttműködni, alakja elvész. Selmeczi György színpadzenéje egyszerre korhű és modern: templom-akasztófa-ítélőszék háromszögében őrzi a hangulatot.

1976

SÜTŐ ÉS HARAG