Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

és a keserű szembeállítása például a IV felvonás 3- színének vége és 4. színének eleje között.

Fontos kiemelnünk még a szakrális képek nagy számát, melyek különösen a szerelmesek első találkozásakor dominálnak (oltár, szent, ima, zarándok stb.). Érdekes, hogy a halál, a végzet képei is nagyon nagy számban fordulnak elő, gyakran a szerelemmel párhuzamba állítva (Júlia kriptába illően sápadtnak látja Rómeót a III. felvonás 5. színében, Romeo úgy érzi, a bálba indulva a halálba indul az I. felvonás 4. színében.) Ezzel összefüggenek a megérzések, rossz előérzetek, melyek gyakori alkalmazása előrevetíti a tragédiát.

Érdekes a nevek motívum-pályája is: hogyan változik át például Romeo neve Júlia számára, de érdekes megfigyelni Tybalt vagy Páris nevének emlegetését is a műben.

A műben megjelenő képek igen sok forrásból táplálkoznak, ahogy a reneszánsz műveltség is széles talajból merített. Sok az antik elem közöttük (Ámor, Diana, Vénusz stb.), de nem kevésbé gyakoriak a természet képei (madarak, virágok, növények), vagy a vaskos, paraszti életközegből fakadó megfogalmazások. Mindez együtt ismét a dráma költőiségét támasztja alá: eszköztára legalább annyira a líra, mint a dráma világából való.

Érdekes kettősség az is, hogy a tragédia szereplői közül sokan a reneszánsz komédia típusfigurái. Persze szinte valamennyien túlnőnek alap-szerepkörükön, hiszen Shakespeare a Romeo ésJúliában igen mesteri és összetett jellemábrázolásokat ad. A Dajka például a szerelmi közbenjáró szerepköréből ragyogó komikus karakterré nő ki, akinek éppen a változatlanságban rejlik bukása: praktikus tanácsai megoldásból közhellyé silányulnak, látványos jajveszékelését elfogadjuk az első felvonásokban, de Júlia siratásakor már terhesnek érezzük. A szerelmi komédia hagyományos intrikusa Páris, aki itt nem öreg, nem ellenszenves és nem kellemetlen. Legnagyobb hibája, hogy süket mindarra, ami körülötte történik, ez az oka halálának is. A két címszereplő jellemvonásai is némileg eltérnek szereptípusaiktól. Romeo, bár hősszerelmes, mégis halványabb figura. Szerepe cselekményes, de főként mások irányítják. Júlia, bár szerepköre szerint naiva, egyáltalán nem naiv. Határozottan, biztos kézzel irányítja sorsát. Érdemes megnézni az erkély-jelenet kulcsszavait: Rómeónál hold, szerelem, ég, száll, eskü stb., míg Júliánál név, veszély, hűség, házasság stb. Nem kétséges, ki irányítja itt az eseményeket.

65