Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
tos szerephez jut az Erzsébet-kori angol színpadon, hiszen az idő múlását közbeiktatott jelenetekkel jelezték, ami önmagában is késleltetés. (Ilyen jelenet például az I. felvonás 3. színe: a 2. szín végén Romeo elhatározza, hogy elmegy a bálba, de csak a 4. színben indul el. A 3. szín — mely természetesen igen fontos dramaturgiailag, hiszen itt találkozunk először Júliával — tulajdonképpen nem más, mint késleltetés, az idő múlását hivatott jelezni.) A Romeo és Júliában a késés, a késleltetés dramaturgiai szerephez is jut: Lőrinc barát elkésik a kriptából Júlia ébredésekor, Lőrinc küldönce elkésik a Rómeónak címzett levéllel stb. Ezek az események alapvetően fontosak a cselekmény bonyolódásához. Ezek mellett van a késleltetésnek még egy formája, amely inkább jellemfestő, mint dramaturgiai funkcióval bír: a Dajka beszédstílusa. Júlia néha szinte eszét veszti türelmetlenségében, míg a Dajkából kihúzza a híreket, aki a társalgásokat is gyakran megakasztja anekdotázó, fontoskodó meséivel. A mű következő fontos eleme a véletlenek jelentős dramaturgiai szerepe. Sok esetben éppen a cselekmények fordulópontjain találkozhatunk a véletlennel: Romeo véletlenül hallgatja ki az erkélyen Júliát, Tybalt véletlenül szúrja le Mercutiót stb. Ezek a véletlenek is elősegítik az események feltartóztathatatlan száguldását. Utolsóként a költői alakzatként közismert elem, az ismétlés dramaturgiai szerepét emelnénk ki. A III. felvonás 1. színében például gyors egymásutánban négy párbajra hívás hangzik el, egyre élesedő helyzetben és formában. De egyes szavak ismételgetésének is jelentős dramaturgiai szerepe van, ilyen például a „száműzetés" szó, melyet először Júlia, majd Romeo ismételget szinte mániákusan, vagy a még ennél is összetettebb „csütörtökön", melynek ismétlése egészen más tartalommal bír Capulet, Capuletné, Páris, illetve Júlia számára. A tragédia elemzésének valószínűleg legizgalmasabb feladata a mű motívumainak vizsgálata. Rengeteg elem tekinthető itt a dráma egy részére vagy egészére vonatkozó metaforának, szimbólumnak, és az alkalmazott képek sokféle módon csoportosíthatóak. Egyik legfontosabb szervezőelemük az ellentétesség. Ebbe a motívumkörbe tartoznak a már említett fény-sötét, nyílt-zárt tér szerkezeti elemei, de megemlíthető maga a Capulet-Montague ellentét, illetve az öregek és a fiatalok ellentéte, a költői képek szintjén pedig például a gyógyszer-méreg jelentéskapcsolata a mű több pontján is, vagy ezzel összefüggésben az édes 64
