Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
teljesítették azt a folyamatot, amiért éltek, jogot és érvényt szereztek szerelmüknek. A Romeo és Júlia és Shakespeare ebben az időszakban született műveinek központi témája, a szerelem ábrázolása is összefügg az eddig emlegetett sietség-motívummal. Hiszen - és talán éppen ennek a gondolatnak a paródiájával találkozhatunk a Szentivánéji álomban - a szerelem egy pillanat alatt, „első látásra" születik, háttérbe szorítva minden korábbi érzelmet. Shakespeare a Romeo ésJúliában háromféle szerelmet mutat be. Az első, Romeo Róza iránti vonzódása a kor jellegzetes, petrarcai szerelem-érzését mutatja be. Elvágyódás, világfájdalom - öncélú, elvont érzelmek ezek, ugyanúgy nincs jövőjük, mint a másik végletnek, Páris gyakorlatias, célszerű, egyeztetett szerelmének. A mű valódi, Romeo és Júlia között kibontakozó szerelme — amely könnyedén elsöpri a másik kettőt — a reneszánsz vívmánya: a szabad választás szerelme. így Shakespeare voltaképpen állást foglal drámájával. A tragédia helyszínei sok szempontból szimbolikusok. A XIV századi Verona tulajdonképpen Shakespeare Angliája (olyannyira, hogy Mercutio az idegenmajmolást éppen olasz szavak használatával gúnyolja ki a II. felvonás 4. színében), de a konkrét színhelyek — a kolostor, a bál, a kripta — is rituális terek. Ugyanígy szimbolikus hatású a már említett kint-bent, illetve a fentien! ellentétének térbeli kihasználása. Ez nyilvánvalóan adódik a korabeli angol színpad hármas tagolású teréből is, mégis érdekes, néhol feszült vagy humoros jelenetek is születnek ebből a szembeállításból (például a II. felvonás 4. színében lent a Capulet-házaspár úgy búcsúzik Páristól, hogy mi közben tudjuk: Romeo fent van Júlia hálószobájában). Ez az elem - a beavatott közönség számára, vagyis ott, ahol a néző többet tud, mint a színpadon lévő szereplők — a Shakespeare-dramaturgiának szintén fontos eszköze. A Romeo és Júliában a legfontosabb pillanatok többségében Shakespeare ezzel a megoldással él: mi tudjuk a bálban, hogy a szerelmesek kicsodák, de ők nem; mi tudjuk, mi történt a III. felvonás 1. színében, de Júlia nem; mi tudjuk, hogy a levél nem ért oda Rómeóhoz, de Lőrinc barát nem; mi tudjuk, hogy Júlia nem halt meg, de Romeo nem stb. Ez is a drámai feszültségteremtés egyik forrása: a néző jól látja, hogy akivel együtt érez, az vesztébe rohan, még sincs más választásunk, mint nézni a végzetét. A dramaturgiai eszközök között van még néhány, amely ebben a műben alapvető fontosságú. Ezek közül az egyik a késleltetés. Ez az eszköz is fon-63
