Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
Ebben az időszakban Shakespeare még fiatal és drámaírói pályája első szakaszában jár: a Romeo és Júlia 1595-ben keletkezett. Ez helyenként érezhető is: a műnek több, dramaturgiai és nyelvi szempontból gyengébb pontja van. De mindez egyáltalán nem töri meg az egységet, a tragédia nagyszerűen szerkesztett ívét, nem akadályozza a jellemek kifinomult ábrázolásait, a nyelvi bravúrokat. Bár Shakespeare több változatban is olvasta a szerelmesek történetét, az addig ismert mesét alaposan átdolgozta, máshová helyezte a hangsúlyokat. Már Dante Isteni színjátéké.ban megjelenik a történet egy változata a Cappalletti és a Montecchi család viszályának elbeszélésében, de Shakespeare közvetlen forrásának inkább az 1554-ben megjelent Bandello-novellagy új reményt, a Palace ofPleasure-t, illetve az ezt feldolgozó elbeszélő költeményt, Arthur Brook Romeus és Julia Tragikus Históriáját tekinthetjük. Shakespeare igencsak kiélezte a hosszú és bonyolult mesét, az események idejét lerövidítette, és leglényegesebb változtatásként a középkori családi viszálykodás helyett a szerelmesek történetét helyezte a mú középpontjába. 1597-ben jelent meg a Romeo és Júlia első quartója, mely valószínűleg kalózkiadás lehetett, jóval rövidebb volt, mint az eredeti szöveg. A második quartó- amelyet sokan ma a legmegbízhatóbb szövegnek tartanak - 1599- ből való, és ezt 1609-ben követte a harmadik quartó, mely az 1623-as fóliókiadás alapjául szolgált. A szövegek közt különféle eltérések vannak, melyek még ma is alkalmat adnak a dráma egyes részeinek különböző értelmezésére, illetve fordítási változataira, ez magyarázza többek között a magyar fordítások különbözőségeit is. A dráma szövege igen változatos. A vers és a próza helyenként szinte ritmikusan váltogatja egymást, nem térve el az általában meglévő shakespeare-i alkalmazási módtól: a vaskos-humoros, köznapi jeleneteket, a köznép szereplőinek megszólalásait prózában, míg a lírai, édes-bús, érzelmes, emelkedett párbeszédeket verses formában olvashatjuk. A korra jellemző kettősség jelenik meg itt művészi formában: a reneszánsz kor Angliájában az életöröm és a természetesség igénye nagyon jól megfért az igen divatos rezignált, mesterkélt világfájdalom értékrendjével. A verses forma ebben a műben többet jelent, mint általában a tragédiákban, hiszen itt, a dráma szövegébe ágyazva, valóban versekkel, mégpedig a kor közismert versformáival találkozhatunk. A szonett-forma nemcsak a két prológus versformája, hanem az I. felvonás 5. színének 93-107. soráig - vagyis Romeo és Júlia el-60
