Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

SHAKESPEARE: ROMEO ES JULIA

„ROMEO: Én, sors bolondja, én!"

(III.felvonás, I.szín)

1. A Romeo ésJúlia a világ legismertebb szerelmi története. Rengeteg feldolgozása született a művészet minden ágában, a képzőművészet éppúgy szívesen választotta témájául, mint a zene — a legismertebb alkotások talán Csajkovszij és Prokofjev orosz zeneszerzők munkái. Az irodalom mindhárom műnemében számtalan mű dolgozza fel a szerelmesek történetét, sőt, maga Shakespeare is többször használja fel a korában számos változatban ismert és sikeres történetet: a Szentivánéji álomban Pyramus és Thisbe jelenete a Romeo ésJúlia paródiájának is tekinthető.

Ez persze nem véletlen: a Romeo ésJúlia nagyjából egy időben született a Szentivánéji álommal (valamint a II. Richárd című királydrámával), és ezen a motívumon kívül is találhatunk a két mű között sokféle hasonló vonást. Érdekes, hogy a mű sok hasonlóságot mutat a szintén ebben az időszakban írt szonettekkel is. Nemcsak témaválasztásában - hiszen az előbb említett niűvek mindegyikének témája a szerelem —, hanem stílusában, nyelvében, eszközeiben, költőiségében is. A Romeo ésJúlia méltán nevezhető költői drámának: Shakespeare rendkívül nagy súlyt fektetett a dráma nyelvi kidolgozására. Szójátékoktól, metaforáktól, különféle alakzatoktól és retorikus megoldásoktól zsúfolt a dráma szövege, nem is beszélve arról, hogy Mészöly Dezső szerint Shakespeare minden tragédiája közül ebben a műben van legnagyobb szerepe a rímnek. (MÉSZÖLY 1988:42) A szerző változatos sor- és strófaszerkezeteket használ, melyek közül legkülönlegesebb, hogy a szonettforma többször is előfordul a drámában. A szonettek világa azonban nemcsak formai eszközként, hanem tartalmában is megjelenik a tragédiában, hiszen - ahogy a Szentivánéji álom gondolatvilágában - itt is cél a reneszánsz szerelem ambivalens ábrázolása, miközben több metafora és szimbólum a teljes művet átszőve a dráma központi motívumává válik.

59