Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
kerüljünk közelebb hozzá és eközben az általa képviselt egészhez is. Az összefüggések, ívek meglátásához, megtalálásához nagy segítség ilyen egyszerűbb gyakorlatokkal kezdeni: kit vagy kiket hagyhatnánk'ki egy mű bizonyos jeleneteiből, hogy a jelenet változatlan maradjon?, mi változik, ha még ő is kimarad?, ha egy szereplőt kihagytunk, ez milyen más változtatásokat igényel még?, hogyan mozdulnak a mű arányai a változások után? Másik, ennél egy fokkal bonyolultabb játék a feladat ellenkezője: kit tehetnénk még bele a műbe úgy, hogy ott feladata is legyen? Ezeket a próbálkozásokat érdemes meg is néznünk (szerepháló, mikrojelenetek, állóképsorozat, páros dialógok stb.), mert az improvizációs játékok során kiderülnek a tévedések, és a gyerekek önmagukat korrigálhatják. Az ily módon feldúsított vagy lecsupaszított jelenetek rendkívül jó viták alapjai lehetnek. Másik kedvelt dramaturgiai játékfajta a húzás, melynek itt leírt ötlete Csizmadia Tibor rendezőtől származik. A jelenetekre vagy felvonásokra bontott művet csoportmunkában dolgozzuk fel, egy nagyobb egységet (tízhúsz oldalt) sokkal kevesebbre: tizenöt-húsz sorra húzunk meg. Közben törekszünk arra, hogy a megmaradt szöveg önmagában értelmes legyen, sőt, ritmusa, dinamikája se túlzottan szenvedjen csorbát. Ezután ezeket a kis egységeket készítik elő bemutatásra a csoportok, ügyelve a tér, a gesztusok, a látvány összehangolt alkalmazására. Az így létrejövő jelenetek borzasztóan szubjektivek - hiszen a gyerekek a saját tizenöt-húsz sorukat választották ki a mű egészéből -, mégis megőrzik a mű egységét, és ha a teljes művet felosztottuk csoportjaink között, a jelenetek bemutatása után a teljes művel találkozhatunk. Inspiráló, szeretett feladata ez a középiskolásoknak. Utolsóként érkeztünk el ebben a fejezetben ahhoz a megközelítési módhoz, amelyből sokak szerint a valódi drámaórák megszülethetnek: egy központi kérdést vizsgáló megközelítéshez. Ez képezi alapját a tanítási dráma módszerének is, mely pontosan egy olyan fókuszt választ vizsgálódása tárgyául, amely magában hordozza egy lehetséges konfliktus meglétét. Ezek a drámaórák időigényesek (rendszerint nem elég rájuk még kétszer 45 perc sem), és az alkalmazott munkaformák célja, hogy a csoportot közvetlen és együttes élményhez juttassák. Irodalomórákon ez csak akkor jó megközelítési mód, ha a műben megjelenő kérdésre nincs egyértelmű válasz, tehát a játék kimenetele teljesen nyitott és ha a probléma elég erős ahhoz, hogy megálljon önmagában, a műtől elszakadva is. A könyv második részének óraegy kérdést vizsgáló drámaórák 37
