Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
álom-játék - kisjelenetek belső monológok — csoportban zönséggel osztja meg gondolatait. így nemcsak tartalmilag, de dramaturgiai funkciójukban is elemezhetjük a monológokat. A magányosság játékai közül talán a legszebb az álom-játék. „Egy csigahéjban ellaknám, s végetlen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim.’’ (II. felvonás, 2. szín) — mondja Hamlet, és a „Lenni vagy nem lenni" monológ fő gondolata is ez: „Meghalni — elszunnyadni - és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő, Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ...ez visszadöbbent.” (III. felvonás, 1. szín) Az álom tehát fontos szerepet játszik nemcsak Hamlet gondolataiban, hanem a műben magában is. Az álom-játékban kiscsoportos improvizációs játékokban Hamlet álmait játszszuk el a dráma bizonyos pillanataiban: • a Szellemmel való találkozás után, • Polonius megölése után, • az Egérfogó-jelenet sikere után, • miután az angol király kezére adta Rosencrantzot és Guildensternt, • Ophelia halála után. (Persze, ha diákjaink más helyeket is fontosnak találnak, azokat is megvizsgáljuk.) A játék előtt mindenképpen szükséges felkészítő beszélgetés: miért álmodunk, mikor álmodunk, jó és rossz álmok, visszatérő álmok, álomábrázolás a művészetekben, az álom szerepe Shakespeare-nél stb. Ez azért fontos, mert ez a játék valóban nagy érzelmi ráhangolódást igényel, ha ezt nem teremtjük meg, bohóckodásba fulladhat a gyakorlat. A magányosság témakörének izgalmas játéka lehet Hamlet önmagával való vitája, tépelődése. Ez tulajdonképpen belső monológ-játék, de jó ötlet, ha nem egy, hanem akár egy csoportnyi „Hamlet-én” gondolkodik hangosan, száll vitába a másik által megfogalmazott érvekkel. A kérdés természetesen az: megtegye-e a Szellem kívánságát, megölje-e Claudiust. A játékot csoportmunkában játsszuk, öt csoportunk a következő öt drámai pillanatban gondolkodik: • közvetlenül a Szellemmel való találkozás után, • az Egérfogó-jelenet után, • a Gertruddal folytatott beszélgetés után, • Ophelia halála után, • miután rádöbben, hogy a kard hegye mérgezett volt. 112
