Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni

Aztán már ott is akartuk játszani a darabot. Már a próbákra is rengeteg fotelt, kényelmes bútort vitettem be. Mindössze négyszáz vagy négyszázötven néző fért be, de mindenki kényelmesen ült az öt és fél órás előadás alatt. Az még nagyszerűbb volt, hogy a színészek mindenkihez nagyon közel játszottak. Valami lenyűgöző volt.

Azért szeretem a kukucska-színházat, mert sok minden attól az ellentmondástól kap életet, hogy nem oda való dolog kerül a térbe. A színházi előadás elsősorban történeteket mesél el. Ha ezek izgalmasak, a néző szívesen követi a mesét, úgy érzi, részt vesz benne. A kukucska-színház a lehetőségek és effektusok egész sorával, „katalógusával” rendelkezik, és ezek segítségével képes az előadáshoz szervesen hozzá tartozó hangulatot megteremteni. Minden technikai haladás és lehetőség ellenére egy-egy egyszerű eszköz, például tüll vagy a tüllre festett kép lenyűgöző lehet. Normális esetben a színház és az opera teljesen külön világ, a film pedig még inkább az. Sokáig lehetetlen volt az átjárás a három műfaj között. Azt hiszem életem egyik ajándéka, hogy mind a három számára terveztem díszletet és jelmezt.

Operához tervezni teljesen más feladat, mint prózai színházba, s pláne más, ha Zadekkel vagy Pina Bauschsal dolgozom. Frankfurtban, Londonban, Amsterdamban vagy bárhol másutt az operabemutató előtt másfél évvel kérik a terveket, s neked le kell adnod. Akkor persze még nem feltétlenül ismeretes a szereposztás, nem találkoztál az énekesekkel, sőt a rendező is még az utolsó előtti előtti produkcióval van elfoglalva, és igazság szerint a tervező fejében is más tervek kavarognak. Mégis lehet így dolgozni, mert az opera szigorúan le van rögzítve, a partitúra matematikai pontossága sok mindent meghatároz. Az operánál a darab struktúrája annyira erős, hogy a tervező nyugodtan építhet rá. A jelmeztervezés azonban ilyen

73