Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni

körülmények között nagyon nehéz. Mindig hagyok kiskapukat, hogy reagálhassak olyasmikre, amelyek a próbákon történnek.

A filmes munka pedig azért izgalmas, mert minden mástól különbözik. A filmek általában magánpénzekből készülnek, többek között ezért (is) az emberek egészen másképp viselkednek, mint a színházban. A döntőbb különbség a néző eltérő szerepéből adódik. A színházban a néző dönt arról, hogy éppen hová néz. Bauschnál ez különösen fontos, mert koreográfiáiban legtöbbször öt-hat dolog történik egy időben. Ezt imádom, mert egyszerre többfélét javasolhat az ember, a néző pedig ezek közül kiválasztja a magáét. A filmnél a válogatás már a forgatás közben megkezdődik és a vágóasztalnál folytatódik. Mindehhez nagyon jó együttműködés szükségeltetik. Én a világ legdrágább csillárját akaszthatom fel a forgatás helyszínéül szolgáló terem plafonjára, vagy a legfurcsább cipőt adhatom a színészre, mindhiába, ha az operatőr premier plánban fényképezi a színészt. Tehát csak az létezik, ami a 241 x 36 milliméteres filmkockán rajta van. A film számomra a pontosság iskolája volt, egyfajta önnevelést jelentett. A filmben pontosabban kell kalkulálni, tervezni, szervezni, mint a színházban.

Amikor egy film elkészült, mindig lelkesen rohantam vissza a színházba. Az valami egészen más. Ott ülsz a sötétben. Jön az ötlet. Megvalósítod, valamit beteszel a színpadra, aztán rájössz, hogy mégsem jó, akkor mindent lerámolsz a színpadról, és kezded elölről. Ezt addig csinálhatod, amíg futja a pénzből és a többiek még hajlandóak veled együtt dolgozni.

A színházban megtanulhatsz bolondozni.

(Wuppertal, 2000. március 28.)

(Lejegyezte: Sturm Róbert)

74