Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni
Nem így történt. A Theater Heute évente közli, hogy a kritikusok abban a szezonban melyik előadást, kinek az alakítását, díszletét, jelmezét, rendezését tartották a legjobbnak. Jelmeztervezőként én is szerepeltem a listán. Legnagyobb csodálkozásomra, újra szerződtettek és Fernandez a következő rendezésében is velem akart dolgozni. Tehát ott voltam a színháznál. Zadekkel tulajdonképpen már az elején barátok lettünk, aztán tíz évig együtt dolgoztunk. Ez egész életutamra rányomta a bélyegét. Kezdetben nagyon sok jelmezt készítettem. Az Othello díszleteit is én terveztem. Ez nagyon kockázatos előadás volt, de számomra meghatározó munka lett. Emlékszem, hogy Desdemona meggyilkolásában nem volt semmi nemes. Othello, aki erősen ki volt festve (Ulrick Wildgruber játszotta), a csupasz színpadon fojtotta meg és vonszolta körbe a félmeztelen Desdemonát. A festék fokozatosan jött le róla, miközben Desdemona egyre koszosabb lett. Ha úgy tetszik, egy nagyon sajátos esztétika alakult ki, amely nélkülözte a realizmust, viszont igen erőteljessé vált a színpadi realitás. Mindehhez nagyon kevés eszköz is elegendő volt. Úgy emlékszem, hogy akkoriban (1975-ben vagy 1976-ban) 40 000 márka volt a költségvetésem, ami nagyon magasnak számított. Ebből mindöszsze tízezer márkát költöttem. Amikor új produkcióba kezdtünk, Zadekkel több napra bezárkóztunk vagy az ő lakásába, vagy az enyémbe. Senki sem jöhetett be. Beszélgettünk, olvastunk, zenét hallgattunk, több ezer képet néztünk meg. Aztán kijöttünk a próbakezdésre, és egy dolog volt világos: soha semmi sem alakul majd úgy, ahogy azt a beszélgetéseink során elképzeltük. Aztán elkezdődött a nagy kaland, a próba. Gyakran mondták Zadekről, hogy nem tiszteli a szöveget, hogy afféle szövegromboló. Én viszont azt tapasztal67