Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni

én csak egyet mondok: Bochum, Zadek. Ilyen esélyt csak egyszer kap az ember. Ezt tudnia kell. Hetente háromszor elismételte. Végül elutaztam Bochumba, és ott úgy tettem, mintha véletlenül járnék arra, hogy ezzel megindokoljam, miért nincs nálam mappa. Ez eleven és kaotikus korszaka volt a bochumi színháznak, amely mindig is aránytalanul fontos szerepet játszott a Ruhr vidéki iparváros életében. Hetvenötéves fennállása alatt mindössze három intendáns igazgatta a színházat. Amióta Zadek állt az élén, rengeteg fiatal dolgozott ott. A belső mozgás is hihetetlen nagy volt. Ha valaki a dramaturgián szeretett volna dolgozni, megbeszélte a kollégákkal. Szerződtettek egy szobrászt, Götz Lüppermannt, akiből hirtelen díszlettervező lett. Mellé kerestek asszisztenst, erre az állásra vettek fel.

Zadek akkoriban kezdett Shakespeare-darabokat rendezni. Én egy Lear-produkcióba kerültem. Azt akarta, hogy a díszletterv a próbákon szülessen meg. Főnökömnek, Lüppermannak nem volt kedve mindennap ott ülni a próbákon, ezért felajánlotta, hogy felváltva járjunk be. Persze azonnal elfogadtam az ajánlatát, így alaposan megfigyelhettem Zadeket, akivel hamar barátságot kötöttünk.

Abban az időben két színház létezett, a Schaubühne és Bochum. Ez utóbbiban dolgoztak a leghíresebb rendezők és színészek. Akkoriban Zadek meghívott egy népszerű és csodálatos argentin rendezőt, Augusto Fernandezt, hogy rendezze meg Lorca Donna Rosita című darabját. Mivel Lüppermann azonnal összeveszett Fernandezzel, úgy alakult, hogy a díszlet mellett a jelmeztervezést is rám bízták. A munka során az összes lehetséges hibát elkövettem, állandó feszültségben éltem: alkalmatlanságom, tudatlanságom és a bochumi színház támasztotta követelmények között őrlődtem. Féltem, hogy kirúgnak.

66