Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

a színpadon gyorsan elvesse mindazt, amit előre kikombinált. „Ez itt nem stimmel” - állapítja meg egy sikertelen kísérlete közben, és ismét rápillant arra a három asztalra, amelyeken jegyzeteit kiterítette, tovább keres. „Hiszen még úton vagyok.”

Ez a darab nem is több, nem is más, mint olyan jelenetek füzére, melyeknek nincsen egymáshoz közük, illetve ha van, akkor az eseteleges.

Az igazság az út

S ezzel aztán részvétlenül és mély részvéttel, hihetetlen szomorúsággal és minduntalan felcsillanó humorral a nagy liberális társadalmak egyik legismertebb és legkínosabb nyavalyáját állítja elibénk a színpadra. A személyek végzetes elszigeteltségét, a hierarchikus tagolódásnak és a kapcsolatok értelmes rendjének hiányát, a világ megmagyarázhatatlanságát, a dolgok és a jelenségek egyediségének rettenetes súlyát és megkerülhetetlenségét, a megnyilvánulások szépségét, felelősségét, hatástalanságát és értelmetlenségét. Ebben a darabban mindenki és mindig valami olyasmit csinál, amit a másik nem csinál, s még ő sem csinált soha, és nem is fog csinálni. Ebben a darabban az első pillanat uralkodik. A sehonnan sehová vezető úton vagyunk. És semmi más nincsen, mint ami van. Ebben a darabban a táncosok gesztusai nem válaszolnak egymásnak, és még önmaguknak sem válaszolnak, s ezért nincsenek visszatérések, nem ismétlődik semmi sem.

Egy olyan világban vagyunk, amelyben csupán az a törvény működik, miszerint semmiféle szabályosság nem felfedezhető. Akkor meg a múlt miért lenne érdekes. Félő, hogy nemcsak a következő pillanat nem belátható,

24