Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
Ezekben a tragédiákban mindig jelen van az atya. Oresztész hajtincset helyez áldozatként Agamemnón sírjára. Klütaimnésztra fél a sírtól, Euripidésznél Aigisztosz kövekkel hajigálja gyűlöletében. Aiszkhiilosznál emlékdomb formájában mindvégig a színpadon van a sír. Hogyha „a végzet az, ami kívülről jut el az emberhez”, akkor Aiszkhiilosznál és Shakespeare-nél a kiegészítő halmazban az apa foglalja el az első helyet. A Hamletban már dramatis persona, aki két ízben személyesen is megjelenik. „Nyílj meg, föld, Atyám őrzeni kívánja a háborút.” [A ford.] A legidősebb Hamlet is apjára próbálja áthárítani a felelősséget. Drámai értelemben a végzet a hősre gyakorolt presszió. A Síri áldozatban a kórus az első jelenettől kezdve csábítja Oresztészt és Elektrát: ÉLEKTRA 0 én tudatlan, mint fohászkodjam, segíts! KARVEZETŐ Kérd győzelmét istennek vagy embernek. ÉLEKTRA Mit mondasz? A bírák vagy a bosszúálló? KARVEZETŐ Nyíltan szólj: halált hozó csapást ki rájok mér? ÉLEKTRA Nem sérti isteneinket ily fohász? KARVEZETŐ Ne félj sosem a bűnre bűntettel felelni* A hősök mindig jelen időben vannak, de a kórus Aiszkhülosznál mindhárom időt felöleli: múltat, jelent, jövőt. A színpadon jelenlévő múltra emlékeztet, amely felidézi a bűnök izzó láncolatát és megjósolja a bosszúciklus megismétlődését. Szophoklésznél és Euripidésznél Élektra barátnői és a mükénéi asszonyok alkotják a kórust, Aiszkhülosznál a trójai rabnők. A kórus gyűlöletének Klütaimnésztra és Aigisztosz iránt megvan a drámai motivációja; ezek az asszonyok Trója lerombolásáA görög idézetek különféle magyar fordítások összevonásai, mivel a lengyelül idézett részletek nem mindig pontosan felelnek meg magyarul a szerző szándékának, mondanivalójának. [A ford.] 361
