Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

mellé, mert nem lesz áttörés, hol én vagyok.«

Az istennő nehéz haragját ily szavak idézték fel, mert emberszájba nem valók (Aiasz, 770-777)

Homérosz egyszer egy makacs szamárhoz hasonlítja Aiaszt. Szophoklész Aiasza sem kevésbé makacs. Apjának, aki arra szólította fel, hogy hívja segítségül az isteneket, ezt válaszolta:

»Atyám, az istenekkel még a gyenge is győzhet csatában: én pedig majd nélkülük, bizton hiszem, dicsőséget szerzek magam.«

(Aiasz, 767-769)

Az Iliász hősei közül Szophoklész éppen Aiaszt ruházta fel metafizikus kétségekkel. Egy görög vázán (i. e. V. sz. második fele) az Akhilleusszal kockázó Aiasz válla kétszerte szélesebb Akhilleusz vállánál, s legalább egy fejjel magasabb nála.'5 Ez a homéroszi óriás, ez a nagytermetű férfi, fejjel s széles vállaival (...) kimagasló, (...) aki huszonkét rőf hosszú kelevézzel űzi el a trószokat a görög gályáktól (íliász,

III. 226-227; XV. 678), látszatra nem az a fajta ember, aki elvont problémák megoldásával terheli agytekervényeit. Aiasz tudatában van erejének, s ezt az erőt csak magának akarja köszönni. A hegeli terminológiát alkalmazva nemcsak „önmagában”, hanem „önmagáért”, nemcsak in se, hanem per se akar erős lenni. Ez az óriás, aki vállalni akarja a felelősséget a saját életéért, és a saját számlájára akar megvívni a világgal, egyszeriben egy görög tragédia modern hősévé válik. De Szophoklész egy ilyen Aiaszt is talált az //(ászban, mert, mint mindig, a dolgok fonákját és drámaiságát keresve olvasta Homéroszt, más szóval: levonta a végső következtetést. Amikor a Patroklosz teteméért folyó csatában a görögök meghátrálnak a trószok támadása elől, Aiasz így kiált fel:

Jaj, bizony itt most már a nagyon buta is kitalálja, hogy maga Zeusz atya az, ki segíti a tröszt e csatában. Mindegyikük kelevéze talál már, bárki hajítja, jó, vagy rossz harcos: Zeusz mindet célba vezérli: míg a miénk mind hasztalanul csak a földre hanyatlik.

Rajta tehát, mi magunk leljünk föl nagyszerű tervet, mint mentjük ki a holttetemet s mi magunk is a kedves sok haditárs örömére hogy érünk vissza közéjük;

(íliász, XVII. 629-636)

85