Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

30. Vö. T.S. Eliot: Koktél hatkor(The Cocktail Party). Bp., 1986. Fordította Vas István.

31. Northrop Frye, A Natural Perspective: The Development of Shakespearean Comedy and Romance. New York,1965.741.

32. Bemard M.W. Knox professzornak köszönhetem azt az elemzést, amely a fátyol felfedésének gesztusa és az anakaliipteria szertartás közötti kapcsolatra vonatkozik. Az én magyarázatom az ő bizonyítását fejti ki, melyet egy nekem küldött levelében ír le.

33. Lehetséges ui. A Ikésztisz posztfreudista értelmezése is, mely szerint ez Alkésztisz álma, amelyben reabzálódnak az általa még nem teljesen tudatosított félelmek és vágyak. Alkésztisz, aki boldogtalan az Admétosszal kötött házasságban, saját magát vádolja a szexuális kudarcért. Látomásaiban jelöli ki egy olyan feleség szerepét, aki meghal férjéért. Majd az „áthatolhatatlan öltözetben” visszatér a túlvilágról és hasonmásként megházasodik. Ez a hasonmás ő maga, csak megfiatalodottam Ebben a bbido játékban a szex pulzusa egyben a halál pulzusa is. És az esküvő-megcsalás egyben Admétosz szimbolikus halálát is jelenti. Dramaturgjaikig és lélektanilag hasonló funkcióban jeleink meg másodszor a Don Jüanban Donna Elvira. Be van takarva, mint Alkésztisz, és ugyanúgy ő is a halál követe.

Amikor Alkésztisz újból megjelenik, nemcsak az arca van letakarva, de még néma is. Ez egy másik jele a halál követeinek az álmokban és mesékben. (Vö.: Freud, Három skatulya motívuma, „Imago” 1913.!). Érdekes az is, hogy a legrégibb, i. sz. a II. századból ránk maradt görög álmoskönyvben Artemidorosz tollából ezt olvashatjuk:, Esküvő és halál ugyanazt jelenük. Mivel a dolgok, amelyek kísérik, ugyanazok”. (Rosenmeyer, id. mű, 246.)

De leginkább figyelemre méltó Nietoche magyarázata a Tragédia eredetében (8): „Képzeljük el Admétoszt, amint mélyen elgondolkozik nemrég elhunyt feleségéről, Alkésztiszről, s emészti magát szellemképének szemlélésével - váratlanul eléje lép egy hasonló alakú, hasonló járású elfátyolozott asszony: képzeljük el hirtelen remegő nyugtalanságát, lázas összehasonlítását, ösztönszerű meggyőzöttségét- akkor, ez analógia segítségével megértjük az érzést, mellyel a dionüszoszi izgalomtól megszállott néző az istent látja megjelenni és közeledni a színen, akinek szenvedéseivel már eggyé forrt. A lelke előtt bűvös erővel lebegő istenképet önkéntelenül átvitte az álarcos alakra, amelynek realitását viszont szellemszerű valótlansággá álmodta át.” - (A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus. Bp., 1910.182. FordítottaFülep Lajos.)

Nietzsche gondolata számomra nem egészen világos. Ebben az interpretációban Euripidész „szokratíkus” színházában Alkésztisz visszatérésekor nem lehet Dionüszosz-maszkja. De lehet, hogy Nietzsche megfejtését mélyebben kell keresni: „Az Isten - írja Hölderlin (Megjegyzések Antigonéhoz) -jelen van ahalál alakjában”. Az összes istenek között csak a Halál bújhatott meg az alvilágból visszatérő Alkés ztisz álarca mögött.

49