Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

SZELLEMER

Két kör. Összeomlik a világ.

TIPOWICZ

Passz. (III. 55. o.)

Ez a világ igazából csak 1945-ben omlott össze. Az apokaliptikus vég perspektívája történelemmé lett: Witkacy és világa. Witkacy nagysága az elkerülhetetlen katasztrófa tudata volt. Ebben volt ő igazán előfutár. Jóslata húszéves késéssel beigazolódott. A legapróbb részletekig.

APA

Borba kell fojtanunk ezt a három sikerületlen generációt. Belőlem talán még lehet forradalmi admirális, de amazokból - brrr, micsoda dekadencia! (III. 54. o.)

II.

A Vízityúk negyedik felvonása 1965-ben játszódik. Lényegében ez ugyanaz a család. Még a szalon is ugyanaz, csak már teljesen tönkrement. Az öreg revolver is megvan, amelyet az öreg Wafpor önmaga ellen fordított. Most Tádék tulajdona, aki közben jócskán megöregedett, és Stomilnak hívják. Kezdődik MroZek Tangójának első felvonása.

Tádék a fiatal WaZykra emlékeztetett, Stomil a maga ódivatú modernizmusával inkább Julian Przybosra hasonb't. Forradalom és expanzió! - ez a jelszavunk. Törjük szét a régi formákat, le a konvenciókkal, éljen a dinamika! Éljen az örökké alakuló élet, ki a korlátok közül, mozgás és mozgalom, ki a formákból, a formák börtönéből! Szörnyűséges modem ősapa! De amint Witkacy esetében, kronológiai játékunkban továbbra is közömbösek a biográfiák meg az anekdoták, csak a nemzedéki ismertetőjegyek fontosak. Az Übü király Lengyelországban játszódik, vagyis sehol, a Vízityúk és a Tangó Lengyelországban, vagyis mindenütt. Stomilnak nem csak az idősebb urak és idősebb hölgyek nemzedéke felel: „Behódoltunk az előítéleteknek? Az emberiséget béklyózó konvencióknak? Nem harcoltunk talán szüntelenül a letűnt idők ellen? Hát nem vagyunk szabadok? (...) A régi kötelékek, a megcsontosodott bilincsek, a vallás, az erkölcs, a társadalom, a művészet láncai! Igen, a művészet béklyói, Stomil, elsősorban a művészet béklyói!” Az európai formisták, dadaisták, szürrealisták egész nemzedéke válaszol: Tzara (1896), Breton (1896), Eluard (1895), Cocteau (1889), Artaud (1896).

465