Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

kodását, faktúrájában olyannyira hasonlít az Übü királyhoz. Hiszen az Übü király teljes címe: Übü király avagy a lengyelek. De még az álomban, az ábrándokban, a szabad művészi fikcióban sem valósulhat meg a visszatérés ebbe a legkevésbé valóságos otthonba, s nem tartható meg az a legkevésbé valóságos esküvő sem.

Az Esküvő gyászindulóval ér véget, Henryket letartóztatják. Mint Genet A cselédekjében. Solange és Claire csak a Madame-ot játszva ölhetik meg a Madameot, csak egy szimbolikus, rituális gesztusban. Megölni vagy vele aludni. Valójában a szegény, igazi cselédek csak egymással alhatnak és egymást mérgezhetik meg. A valóság ereje erősebb minden fikciónál, és a Lengyelországba való egyetlen „tényleges” visszatérés, amelyet Gombrowicz el tudott képzelni, a börtönbe való visszatérés volt.

1942-ben, vagyis egy évvel Franciaország veresége és az Esküvő cselekménye után, a legreménytelenebb háborús télben, a varsói éjszakai mulatozások gyakran a Ferdydurkéból ellesett grimasz-párbajjal fejeződtek be. De ezek a grimaszok semmit sem változtattak meg, erőtlen fintorgások voltak az ablak előtt, amely mögött a megszállt ország éjszakája sötétlett. Az Esküvő lengyelsége, s egyszersmind talán egyetemessége is e tragikus bohózat keserű íze.

Fordította Fejér Irén.

446