Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
degradálja az ostobaság, az általános közönségesség és az értelmetlen agresszivitás, amelyet a Részegek kórusa testesít meg, ezt ordítva: Disznó, Disznó! A degradálás iránti vonzódás Gombrowicznak a nőkhöz való viszonyában a legszembetűnőbb. A lánynak, mielőtt Menyasszony lehetne, meg kell hemperegnie a mocsokban, kocsmai cselédnek kell lennie, el kell veszítenie a szüzességét, hogy aztán ezt a „szüzességet” szertartásosan visszaadhassák neki. A lányt a szüzességében meg kell ölni és meg kell semmisíteni, a lánynak a lehető leginkább egy pórlegényre kell hasonlítania. Mint Genet számára is, a nőiesség kizárólag csak akkor válik érdekessé, ha a férfiasság megperzseli, ha a férfival összekeveredik, ha egy másik férfi része, amikor a másik férfi még friss benne. HENRYK Ki tudja végül, hogy egy férfi... vagy a férfi általában beleszerethet-e a nőbe egy másik, hogy így mondjam, férfi részvétele, közvetítése nélkül? A férfi a nőt talán kizárólag egy másik férfi révén képes átélni. (III. 1055. o.) Az Esküvő vereséggel végződik. Mint ahogyan az álomba is belopóznak az ébrenlét-töredékek, minden, még a legrealisztikusabb műben is fellelhetők azok a realitás-göröngyök és azok az értelem-szférák, amelyek mindennapján és egyszerűen is előadhatóak. Az Esküvő cselekménye bárhol és sehol se játszódhat, de ezt az Esküvői Henryk Franciaországban kezdi álmodni. A hősnek nemcsak neve van, de azt is tudjuk róla, hogy az utolsó háború lengyel katonája. Még azt is meg tudjuk mondani, mikor és hol harcolt. 1940júniusában, amikor Dunkerque-nél a németek megverték a franciákat, és a szétvert lengyel egységek kétségbeesetten evakuáltak Angliába. A Lengyelországba való visszatérést, a hazatérést hosszú évekre el kellett halasztani. Más okokból, összetettebb és személyes, filozófiai és politikai okokból az emigráns- Gombrowicz számára is lehetetlennek látszott a visszatérés, amikor 1946-ban, a Föld túlsó felén, Buenos Airesben az Esküvőt írta. Az a Lengyelország, amelyet 1939-ben otthagyott, már nem létezett. A valóságos Lengyelországba való visszatérés lehetetlensége az ábrándokban, az álomban a nem valóságos Lengyelországba való lehetséges visszatéréssé változik. Minél kevésbé reális ez a Lengyelország, minél anakronisztikusabb és minél távolibb időben, annál valószínűbb, annál reálisabb a visszatérés. Innét az udvarház és a korcsma, innét az álom-ábrándban felbukkanó nemesi szokások és ólengyelesített nyelv, innét a feudális archetípusok, a Király, a Herceg, a Trónbitorló. És talán nem véletlen, hogy az Esküvő harmadik felvonása, amely bemutatja Henry kegyetlen, véres ural445
