Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

Ekkor az apa-kocsmáros az ég felé emeli hatalmas ujját, mint Tartuffe, mint Szifon a Ferdydurkébe,n, mint egy perce a Részeg. Gombrowicznál a ceremónia a ceremónia paródiája, a rítus a rítus kigúnyolása. Fölemelem az ujjam, és valaki más vagyok. Ezt mondom: „Esküszöm” - Elnök vagyok, „Esküszöm” - Bíró vagyok. „Esküszöm” - esküdt vagyok. „Esküszöm” - vőlegény vagyok. Apává átváltozott kocsmáros. Királlyá átváltozott Apa; Isten Apává átváltozott Király - most Henryken a sor, ő Herceggé változik át, Mania pedig, a kocsmai felszolgálólány, akit az imént a Részegek kerülgettek, Ártatlan Menyasszonnyá változik át. Megtarthatják az esküvőt. De mielőtt lezajlana az Esküvő, a Király-Apát detronizálják, és Henry önmagát kiáltja ki Királynak. De már ez is kész szerep: ugyanis ez a trónbitorló Übü Király.

Gombrowicz színházában, mint később Genet-nél is, a ceremónia majmolás, hazugság, látszat. A Feketemise Isten meggyalázása, azé az Istené, akiben hiszünk. Ha nincs Isten, istengyalázás sincs. A beteljesítés lehetetlensége, a tükör előtti grimasz, az ürességben vagy a zárt cellában végzett mozdulat Genet számára tragikus. Gombrowicznál az „abszolút lehetetlenség” elsősorban groteszk. Gombrowicz színháza sokkal vulgárisabb, testiesebb és együgyűbb. Szifon fölemelt ujjának, a Részeg hatalmas ujjának, amellyel az Apára támad, a Király felmutatott ujjának megvan a maga fallisztikus képszerűsége. Gombrowicz közel áll a commedia deli ’arte-hoz, a bohózathoz és Moliére-hez, és - ami tán még meghökkentőbb - a fiatal amerikai drámaírókhoz.

Az amerikai moteleknek is megvan a maguk liturgiája és ceremóniája, ezekben a motelekben kötelező a csend, a rend és a civilizáció tisztelete. A motel a házaspároké: a nevet be kell írni a vendégkönyvbe. A tisztaságra, a rendre és a jó erkölcsökre a Tulajdonosnő ügyel Jean-Claude van d’Italie America Hurrah című, nagy port kavart darabjában egy hatalmas bábu áll az ajtó előtt, porszívóval. Az amerikai házaspárt váija. Megjönnek: Férfi és Nő, két bábu. Becsukják maguk mögött az ajtót, és módszeresen, rendszeresen és aprólékosan mindent tönkretesznek, amit a szobában találnak, széttépik a takarókat és a lepedőket, eltörik a fotelokat, szétverik a tévét, kitépik a zuhany csapját a falból. Illetlen szavakat írnak, férfi és női nemi szerveket rajzolnak a falra. Aztán a szétdúlt ágyra vetik magukat.

Gombrowicz ennek a színháznak is az előhírnöke. Elbűvölte a degradáció és a destrukció, a megalázás, mindaz, ami szégyellni és restellni való, ami „alacsony” és testi, ami természetes, és amit ez okból természetellenesnek neveznek. Mindazt, ami racionális és értelmes, minden szublimálási kísérlet, a rend helyreállítását és az ünnepélyes esküvői szertartás levezetését - mindezt állandóan megsemmisíti, aláássa és

444