Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
többet jelent, mint az a tény, hogy a lengyel romantika és neoromantika darabjai többnyire versben íródtak. A költői dráma fogalmát itt nagyonis modem értelemben használjuk; ez a költészet elsősorban a parabolán és a metaforán alapul, a látomás és a valóság keveredése. Az Ősök (Dziady) a legjobb példa erre. Hőse egy faszén darabkával börtöncellája falára a következőket írja: GUSTAVUS OBIIT CALEND1S NOVEMBR1S HIC NATUS EST CONRADUS („Gustav halott; itt született Conrad”). Gusztáv, a romantikus szerelmes először, mint szellem jelent meg, aztán, mint remete. A romantikus szerelmes most Conraddá, a forradalmi hőssé válik. A jövendőbeli történész bizonyára úgy fogja majd találni, hogy a modem lengyel dráma hasonlatainak és képzeteinek többsége a tizenkilencedik század elejének lengyel romantikus drámájában gyökerezik. De Lengyelország akkor sehol sem volt s így ezeknek a daraboknak sem volt sok esélyük arra hogy a világ színpadjaira kerüljenek. Ez a lehetőség csak most jött el, amikor a világ annyira kicsi, hogy csak egyetlen nagy közös történelme van - a történelem, amely most a földgolyó valamennyi pontján formát ölt, s amely innen is, onnan is könnyedén szétrobbanthatja ezt a glóbuszt. Mickiewicz egy a Kosciuszko-felkelésről Párizsban írt drámájában mondatja el Hetmannel, az egyik szereplővel, aki arisztokrata és fél a forradalomtól: Ó Uram! Lengyelország, Ó te szegény ország! Ignacy Potocki herceg, őfelsége a gyermek Niemcewicz helyettese - és egy cipész, egy cipész, 0 Uram! Egy külföldi olvasó számára e nevek egyike sem jelent semmit, kivéve azt a szót: „cipész”. A cipészek részt vettek az első lengyel felkelésben és elég szorgalmasan akasztották az arisztokratákat. De a lengyel irodalomba csaknem százötven évvel később léptek be. A cipészek (1934) Witkiewicz utolsó darabja. Van benne egy szereplő, a Szupermunkás, aki miután meghallgatta a cipészek panaszait arról, hogy a kommunista forradalom ellenére is a dolgok még mindig rosszul mennek, így beszél hozzájuk: Rossz jegyet váltottatok. Egyszer és mindenkorra vegyétek tudomásul, hogy nincs igazság és nein is lehet - elég jó, hogy vannak statisztikák - s örüljünk ennek valamennyien. * Witkiewicz: A cipészek. Drámák. Bp., 1973. Fordította Kerényi Grácia. 413
