Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
E szavak után azonnal le is lövi a cipészek vezérét. Ez az idézet és a jelenet valamennyiünk számára világos. Kommentár ehhez nem szükséges, hiszen a dolog földgolyónk közös nagy történelméhez tartozik. S.I. Witkiewicz, vagy hogy írói nevét használjuk, Witkacy a betűvetés legeredetibb mestere volt Lengyelországban a két háború között. Úgy hiszem, ő volt a modern európai irodalom és dráma egyik legnagyobb előfutára, akit csak mostanában fedeznek fel. Darabjait játsszák Franciaországban, Németországban és Skandináviában, s lefordították angolra is. Witkiewicz nagy egyéniség volt. Nem túlzás reneszánsz embernek nevezni őt, úgy is mint emberi lényt és mint művészt. Filozófus, festő, regény- és drámaíró volt. Saját esztétikai elméletet alkotott. Barátai között ott találjuk Leon Chwisteket, a lengyel formalista művészet elindítóját csakúgy, mint Alfred Whiteheadet és Bertrand Russellt, akik együtt a modem matematikai logika megalkotói voltak. Ifjúkora második számú barátja az antropológus Bronislaw Malinowski volt. A vadak szexuális élete című könyv szerzője. Witkacy Malinowskival együtt utazott el egy expedícióra Ausztráliába. Amikor elérte őt a háború híre, visszatért Pétervárra, hogy beálljon a hadseregbe, annak a cári gárdaezrednek lett a tisztje, ahol hagyományosan az orosz nemesi családok krémje szolgált. A forradalmat fehér tisztként élte át, valószínűleg ő volt az egyetlen fehér tiszt, akit az ezred legénysége politikai biztosnak választott meg, noha Witkacy semmiféle érzelmeket nem táplált a kommunizmus iránt. Részvétele a forradalomban, mint fehér tiszt és mint vörös komisszár, olyan élményekhez juttatta, amely keveseknek adatott meg az európai írók közül. Elmondhatjuk, hogy fiatal korában megérintette őt a történelem ujja. Hozzá hasonlítva nemcsak a lengyel, de a nyugati írók is provinciálisnak tűnnek. Witkacy katasztrofista volt. Spengler óta sok katasztrofistát ismerünk az európai irodalomban. De Witkacy sokkal erőszakosabban volt az, és következtetéseiben messzebb ment el, mint mások. Az első katasztrófa, amit megjósolt, a személyiség megsemmisülése az egyre növekvő bürokrácia révén és az élet elgépiesedése. A társadalom átalakulása egyetlen hangyadombbá, illetve egzisztencialista megfogalmazásban. a lét redukciója annak puszta lényegére - ezt a katasztrófát jósolta meg. A katasztrófát, melyet ő, az egzisztencializmus nagy előfutára, a lelkiismeret és a metafizikai élmény elvesztésének nevezett. Meg volt győződve arról, hogy a modern világvallás régen elvesztette már azt a képességét, hogy metafizikai rettegést ébresszen, vagy, hogy az ő szavait használjuk, 414