Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A görög színházban a persona és a maszk egy és ugyanaz. A dráma Személyének jele a maszk és a kosztüm. Amikor föllebben a fátyol, Admétosz Alkésztisz maszkját pillantja meg. De az epilógusban egy statiszta vette föl Alkésztisz maszkját. A hang is a Személy jele, bár a görög színházban az artikuláció valószínűleg épp olyan mesterkélt torokhang volt, mint a japán nóban és a kínai operában. A szép Ismeretlen Nő nem szólal meg.

A görög drámairodalomban egyeüenegyszer, az Alkésztisz epilógusában fordul elő, hogy ugyanannak a személynek a maszkját egy másik színész öltse magára, legalább is ha valamelyik főszereplőről van szó.' Az Ismeretlen Nő Alkésztisz, mert az ő maszkját viseli, de ez egy olyan Alkésztisz, akinek nem Alkésztisz-teste van. A második, a néma Alkésztisz szándékolt vagy nem szándékolt ikon - kétértelműsége ugyancsak a darab egyik rejtélye.

Joggal állíthatnánk, hogy Euripidész Alkésztisztnek kétértelműsége a modem színházban nem érzékeltethető. Ha az epilógusban ugyanaz a színésznő jelenik meg, aki az első Alkésztiszt játszotta, a befejezés egyértelművé válik. Ha másik színésznő játssza a másik Alkésztiszt, eltűnik a feltámasztott feleség nyugtalanító kétértelműsége; a darab ugyan modernebb lesz, de összehansonlíthatatlanul laposabb. A „görögül”, vagyis maszkkal és két színésszel játszatott Alkésztisz esetleg csak rekonstrukció-jellegű lenne, s mint minden rekonstruált ókori leletet - holtnak éreznénk. Csakhogy a modern színházban Mejerhold, Artaud és Brecht óta a maszk ismét szemantikai jel, nemcsak a kifejezés teljes, hanem jelentéssel bíró jele is. Az epilógusban Ismeretlen Nőként megjelenő Alkésztisz tehát maszkot ölthet. De milyen maszkot? Netán a halál fehér maszkját?

Alkésztisz vissza is tért meg nem is tért vissza; a szép Ismeretlen Nő Alkésztisz is, meg nem is Alkésztisz. A szolgálólány már a darab elején ezt mondta; Él is, de holt is, mindkettőt mondhatod. (142) A kétértelműség az Alkésztisz alapelve: ennek van alárendelve az adott nyelvi réteg és maga a színházi matéria - kétértelmű a cselekmény és gúnyosan említtetnek meg a feltámadást tagadó mítoszok. De mit jelent ez a kétértelműség? A .jelentő” és a .jelentett” viszonylatában kétértelmű lehet a jel felszíne, „ikonja”, az alakja, a formája, vagy a jelentése is, a felidézett fogalmak, személyek és dolgok. Kétértelmű lehet a maszk, amikor a görög színházban az Alkésztiszt játszó statiszta öltötte magára az epilógusban, mint ahogyan kétértelmű a Shakespeare-vígjátékokban a fiúnak öltöző lány szerepét játszó fiú is. Egészen másképpen, a jelentéseiben és képzettársításaiban, sokértelmű az a bíbor színű szőnyeg, amelyen Agamemnón végigmegy az Oreszteiábm. Ez a bíbor színű szőnyeg valósá40