Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
gos, juhgyapjúból szőtt, bíborral festett szőnyeg, s egyszersmind annak a vérnek a szimbolikus jele, amelyet Agamemnón ontott, és amelyet hamarosan az ő testéből préselnek ki. A bíbor színű szőnyegen való végighaladás az isteneket sértő, szentségtörő áldozati szertartás, de egyszersmind tényleges áldozati szertartás is, mert a hóhér áldozattá válik. Agamemnón bíborszín szőnyege a leggazdagabb és a legtöbb jelentésű színpadi jel. Euripidész Alkésztiszt, úgy véljük, a többértelműség mindkét fajtáját tartalmazza. Egy-egy pillanatra úgy érezzük, hogy a manierista stílus egyik remekműve. Mint a XVI. századi Arcimboldo képei: távolról egy lovag vagy egy hölgy portréja, de ha közelebb lépünk, almákból, körtékből és szőlőfürtökből összeálló, bizarr halmazt vagy rendkívül részletesen megfestett, kibontott vitorlákkal suhanó hajót látunk. AiAlkésztiszbtn a kép felszínének ezt a kétértelműségét találjuk meg. A tragédia és a komédia jelentéssel bíró struktúrák. Vagyis kétértelműnek lehet nevezni azt a tragédiát, amelyet komédiaként is lehet olvasni vagy előadni, és azt a komédiát, amelyet tragédiaként is értelmezhetünk és játszhatunk. Plautus Amphitruojíban Mercurius már a prológusban e szavakkal fordul a nézőkhöz:28 Mit ráncoljátok homlokotok? Tragédiát mondtam, azért? Mint Isten, megváltoztatom. Ha kívánjátok, megteszem, hogy a tragédia komédia legyen, bár egy verse se változik. Megkeverem hát s lesz: tragikomédia* Ez a Plautus által bevezetett terminus technicus - tragikomédia -a műfaj kétféle definícióját is tartalmazza. Az egyik definíció szerint a tragédiából komédiát is lehet csinálni, anélkül, hogy akár csak egyetlen szót is megváltoztatnánk benne. Mercurius isten volt, mégpedig a kereskedés istene, következésképp ismernie kellett a strukturális műveleteket: csak a kódot kell megváltoztatni, hogy a .jelentőnek” vagy az „ikonnak” más .jelentettet” tulajdoníthassunk. A másik definícióban: „Faciam ut commixta sit tragico-comoedia”, az a lényeges mozzanat, hogy egy ugyanazon fabulán belül vegyesen szerepelnek istenek, királyok és rabszolgák, a stílusban egyidejűleg van jelen a pátosz és a farce. * Plautus: Amphitruo. Szombathely, 1963., 53-57. Fordította Devecseri Gábor. 41
