Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
I. Úr Megismétlem, amit egyszer már mondtam: ez a Kezecske megfosztott előbb a térben való mozgás lehetőségétől, aztán pedig a nadrágviselés lehetőségétől. Ez igaz, szívesen beismerem. De miért baj ez? Mindez csak külső dolog. Belül szabad maradtam. Nem köteleztem el magam semmiféle mozdulattal, semmiféle cselekedettel. Az ujjamat sem mozdítottam. Itt üldögélek, s megtehetek bármit ama dolgok körül, melyek még lehetőségeim határán belül maradtak Ön viszont nem. Ön csak egyvalamit tett, ön választott, ön kopogott, és ön felsült. Rabszolga! Mind a két férfi -1. Úr, aki a belső szabadság követője és minden valószínűség szerint a Ketman-iskola hallgatója, melyet Mikosz írt le a Bilincsre vert értelemben, és II. Úr, aki csak egyszerűen engedelmeskedik a hatóságnak - ott áll most alsónadrágban. Az eleinte még jó szándékú kéz egyre dühösebb rájuk. Az úriemberek rövidre fogott szavakkal a néma kéz bocsánatát kérik. Virágot akarnak neki adni, de a szobában nincs virág. Megjelenik egy másik kéz vörös kesztyűben. Az első kéz csuklyát húz a férfiak fejére és távozik a szobából. A férfiak követik. A Lengyelországba látogató belga újságírót megdöbbentette és lenyűgözte Kafkának, Alfred Jarrynak és Shakespeare-nek ez a keveréke. Valószínű, hogy mindez a külföldi látogató számára nagyobb csoda, mint a lengyeleknek. Dániel C. Gerould a San Francisco-i Állami Egyetem professzora el volt ragadtatva Varsó szellemi atmoszférájától, Lengyelországból visszatérve a belga újságíróhoz hasonló megjegyzéseket tett. A nem-euklideszi dráma: a modern színház Lengyelországban című cikke így kezdődik: „Lengyelországban kétszer kettő egyenlő öttel.” így igaz. Persze azt is meg kell itt jegyeznünk, hogy abban az országban, ahol kétszer kettő öt, egy egészen kivételes képességű matematikus csoport létrehozta az egyik legjelentősebb matematikai iskolát, amit ma úgy ismerünk: „A Lengyel Matematikai Iskola.” A lengyel logikai iskola, melyhez a jelenleg Amerikában élő Alfred Tarski professzor is tartozik, egyike a legjobbaknak a világon. Egy ország, ahol kétszer kettő öt és amely ugyanakkor kiemelkedő matematikusokban és logika-tudósokban - nos ez aztán igazán kafkai szituáció. Az állam által fenntartott vallásos könyvesboltok (folytatja Gerould professzor), virágcsokrok egy kirakatban, mely egyébként golyóscsapágyakat mutat be, kézcsók egy női teherautó-sofőrnek - körös-körül meglepetések és ellentmondások halmaza. Egy országban, ahol a régi és az új hagyományok ennyire furcsán keverednek, s amelynek olyan zavaros és fantasztikus a történelme, a valószínűtlen is valószínűvé válik. Egy politikáról, 404
